Színben hozzá illő...

- Milyen legyen?
- Mindenképpen könnyű, de színben hozzá illő...
- Pontosabban?
- Pink.
- Pink?!
- Nos, nem egészen... szóval inkább sötét pink.
- Sötét pink??!!
- Mondhatni bordós utánérzéssel.
- Utánérzéssel...
- Ajándékba kaptuk. Vadonatúj! Az is kapta, aki adta, de hát az ő vizslája ugye kan, a miénk meg szuka, hozzá ugye jobban illik.
- Ugye...
- Most, hogy jobban belegondolok a póráz inkább olyan fáradt pezsgőszín...
- Fáradt... pezsgő...
- Mit ajánl?
- Ezt! Ez a legkönnyebb nyakörvünk, és úgy bővíthető, ahogy a kutyuska nő.
- De hát ez SÖTÉTBARNA!?
- Viszont milyen aranyos kis, fehér csontok vannak belehímezve...
- Sötétbarna...?
- Utolsó darab...
- Megveszem!

Én EGYÁLTALÁN nem akartam...

... a kutyáról írni, mert milyen az má', hogy valaki folyton a kutyájáról ír, mintha másnak nem lenne, nagy űgy!? Csak eszembe jutott, hogy az utolsó képeken az eb állandóan aludt, még valaki azt hiheti, hogy DIREKT altatjuk, és ránk hívja az állatvédőket, szóval jobb az ilyet tisztázni. Ezért íme az eb, ébren:

A cipőjével. Életem Értelme adta neki, majd belenő alapon...

Végül vérebként, amint a gépet, és/vagy a fotóst támadja.

Remélem mindent tisztáztunk. Közben elfelejtettem, miről is akartam írni. A kutyáról EGYÁLTALÁN nem akartam, mint azt már az előbb kifejtettem.

Eblelkecske

Miután világgá kürtöltem Flekk és a vödör örök szövetségét, hihetetlen dolog történt. Flekk szakított a vödörrel!!! A konyhában lévő, letakart krumpliskosár kedvéért. Eleinte csak a küszöbről szemeztek egymással. Később közelebbről. Aztán hirtelen átszakadt az érzelmek gátja, és Flekk úgy döntött, a kosár mellett szunyókálni az igazi, a többi csak kaland. A kosár sem vonakodott, így aztán...:

Bizonyos idő után - egy kapcsolatnak el kell mélyülnie ugyebár - elérkezett az idő a kiteljesedéshez:, szív a szívhez, test a testhez...

Hamarosan kiderült, hogy bár Flekk egy kicsi kutya, a kosár még kisebb. A hősszerelmes nagyon igyekezett, de valamilye mindig lelógott. Ment a fészkelődés ezerrel, ám egy idő után kiderült az igazság. Nem voltak egy súlycsoportban... Ráadásul az alant lapuló krumplikat és hagymákat, a fokhagymákról nem is beszélve, nem arra képezték ki, hogy piha-puha matraccá alakuljanak egy kölyökpocak alatt. Hiába, lakva ismerjük meg egymást... Flekk helyezkedett, forgolódott, morgolódott egy darabig, aztán belátta tévedését. Szomorúan üldögélt egy ideig a nappali közepén, majd hirtelen felismerés fénye gyúlt azokban a ragyogó szemeiben! Elárasztották az édes emlékek, amikor éteri harmóniában éltek, ő, meg a vödör. Mi lenne, ha...? Próba szerencse, és tényleg! A vödör nagyvonalúan megbocsátott és visszaállt a régi rend!

Hiába, járt utat a járatlanért el ne hagyd!:-)

A mágikus vödör

Most egy darabig minimalizáljuk társasági életünket, főleg azt a részt, ami nálunk zajlana. Csak a legbizalmasabb barátaink előtt vállaljuk, hogy nappalink egy része csábos kutyapelenkákkal van leterítve, a balesetek nyomainak eltüntetésére a felmosóvödör is beköltözött. Egy ideig - úgy tűnik - állandó lakosként. Flekk első pillantásra halálosan beleszeretett a vödörbe. Hogy miért pont ez a tárgy nyújtja neki a maximális biztonság érzését, nem tudom. Tegnap délután mindenesetre elhagyta full extrás fekvőhelyét, és beköltözött a vödör és a fal közötti keskeny részre, a puszta parkettára. Csak akkor teljes a pihenés, ha valahol imádott vödréhez érhet. A felmosást személyes sértésnek veszi, kétségbeesetten nyüszítve várja, hogy a célszerszám visszakerüljön a helyére. Úgy fogadja, mintha a 100 éves háborúból tért volna vissza, üdvözlő vakkantások, heves farokcsóválás, és lelkes puszik kíséretében. Aztán a nagy izgalomba belefáradva leroskad, gondosan ügyelve arra, hogy testének jelentös része szenvedélyesen a vödörhöz tapadjon, és elalszik.

Előre az eb lélektan rögös útján!:-)

A harci kutya

         Változatlanul állítom, hogy ez-itt-nem-egy-kutyablog, de ezt el kell mesélnem! Délelőtt kinyitottam az erkélyajtót, némi levegőztetés okán. Flekk is kimerészkedett, EGÉSZEN A KÜSZÖBIG, hogy szemügyre vegye, ami a kinti világból onnan látható.
        Ekkor röppent a korlátra Ülő Bika személyesen!
        Flekk megérezte a pillanat nagyságát. Hirtelen felüvöltöttek benne a deli farkas ősök szellemei, holmi, kissé homályos területvédelmi ösztönökkel elegyítve.  Mindesetre úgy érezte, LÉPNIE KELL. Harci pózba helyezkedett (legalábbis ő úgy hitte), majd megpróbálta hangokba önteni érzelmeit, imígyen:
      - Jjihh! -
      Flekk is tudta, én is tudtam, hogy ez ugatás akart lenni, Ülő Bika viszont ezzel a tónussal, ezen az erkélyen még nem találkozott. Döbbenten meredt a fura hangokat kiadó szőrpamacsra. Egy darabig galambfarkasszemet néztek. Ülő Bika helyzeti előnyből, az erkélykorlát magasságából, Flekk a köszöbről. Ülő Bika - ha lehet ilyet mondani egy galamb ábrázatról - teljesen elképedt. Kiszakadt belőle egy hrukk?!, ami galambnyelven azt jelenti: dik má' miből lesz a cserebogár!?
       Flekknek ez már sok volt. Egy idegen területet védelmezni egy furcsa tollas izétől, aki még BE IS SZÓLOGAT, na neeee. Úgyhogy méltóságteljesen bár, de sebes rükrevercben hagyta el a csata színterét egészen a fekhelyéig, ahová a biztonság kedvéért be is ásta magát, és még órák múltán is gyanakodva pillogott az erkély felé.
      Sebaj! A szándék a fontos!

Hát azt ugye nem mondhatnám...

... hogy ez nem állatos blog, már csak az elnevezése miatt se, de igyekszem nem kutyásbloggá alakulni. Ám egy 1 napos kutyatulajtól talán még elnézhető, hogy mosolyalbumot mutogat, nemdebár?

Naszóval az első éjszaka meglepően nyugodtan telt. Ő a nappaliban, mi a hálószobában, csukott ajtó mögött, ahogy Perenne tanácsolta . Gondoltam, ha nagy patáliát csap, mármint a kutya, úgyis meghallom. Ebből kifolyólag alig aludtam, mert hátha nem hallom meg... Hajnali öt órától aztán egy szemernyit se. Amikor már nagyon zavart a csend /:-))/ felkeltem. Az állat szemrehányó tekintettel hasalt a vizestálja mellett. Ami mellett ugye nem volt ott az ételes. Egész éjjel nem evett, ezt tenni egy védtelen kicsi kutyával?!

Először hosszan értekeztem a "Mire való a kutyapelenka, amire olyan jót lehet pisilni a szőnyeg helyett" tárgykörben, de nem osztotta a nézeteimet. Ő különben is a "Hogyan adjunk enni gyorsan és sokat A Szegény Kis Kutyának" témát forszírozta. Illendő vonakodás után /nem ugrunk azonnal, ha kutyánk akar valamit.../ felszolgáltam a reggelit. Letettem elé. Megfordultam a fényképezőgépemért. Bekapcsoltam. Ez úgy tizenöt másodperc lehetett. Mire kattintottam, a tálban az alant látható 0 mennyiség maradt :

Életem Értelme később csatlakozott hozzánk, és mint falkavezér játékot vezényelt. Flekk nagyon igyekezett, de közte és a játékhenger között volt némi fáziskésés...

Ezt követően a prémgolyó formájú, kutyaféleségnek látszó tárgy aludt a helyén...

Aludt két fotel között...

...majd megint a helyén, aztán bárhol, ahol úgy gondolta.

Most alszik...

Kutyavilág kezdődik...

... de számunkra remélem a legjobb értelemben. A Nagy Titok neve: Flekk. Foglalkozására nézve: hét és fél hetes golden retriever szuka. Pontosan két órája vagyunk boldog kutyatulajdonosok, de már most nem értjük, hogy is lehet kutya nélkül élni?! /:-)))/

Szóval két órával ezelőtt egy elefánt kecsességével beszökdécselt a nappalinkba. Öntudatosan odamasírozott a vizestálhoz, jót ivott, majd kérdően körbenézett, vajon hol késhet a vacsora. Felszolgáltuk a tojásos, rizses, vagdalthúsos gombóckákat (Perenne receptje, hogy a jó Isten áldja meg mind a két kezével) amelyeket nem ette, egyenesen felszívta!? Ezt követően hosszan tologatta tálkáját felénk, hátha valamelyikünk újra megtölti, de érdekében nem tettük. Mindenesetre úgy látom, önérdek érvényesítő képességeivel nem lesz gond... A helyét olyan természetességgel vette birtokba, mintha előre megrendelte volna, pont így. A játékának is nagyon megörült, rögtön tudta mit kezdjen vele (a MI OKOS KUTYÁNK), aztán szépen behurcolta a vackába.

Íme megérkezése után pár perccel, ha nem is teljesen önszántából, pózolva:

Kicsit később sem tetszett meg neki a fotózkodás, igaz ekkor már felfedezte a játékát.

Enyim, haggyá, enyim, haggyá, enyim!

Egy óra múlva, mint haladó fotomodell.

Most ájultan alszik, de mibe, hogy, ha mi is nyugovóra térünk, ezer ötlete lesz!:-))

VAN KUTYÁNK!!!