Mindenki engem akar!:-)

Hétfőn kezdődött. Egy számomra ismeretlen 20-as számon hívott, egy némiképp elfogódott férfiember. Hogy ő a hirdetésre jelentkezne. Sajnálom, én semmilyen hirdetést nem adtam fel, téves a szám, viszonthallásra.  Tegnap ketten érdeklődtek a hirdetés miatt. Tévedés lesz, nem én adtam fel. Ma délelőtt két nem fogadott hívásom volt, amíg egy megbeszélésen ültem. Hívom az egyiket, Részeg Szamár vagyok, keresni méltóztatott. Szimpatikus, telt bariton közli, hogy a hirdetés miatt. Jajistenem mondom,  valószínű, hogy elüthetett egy számot meglepő, hogy milyen gyakran  fordul ez elő mostanság. Nem ütött ő el semmit, mondja határozottan a bariton, majd megismétli az általa hívott számot. Semmi kétség -  az enyém. De hát én nem adtam fel semmiféle hirdetést, egyáltalán milyen hirdetésről van szó?  Hát… öööö… egy speciális hirdetésről…  Csak nem…? DE! Magányos ifjú hölgy egy kis szerelmet kínál, cserébe minden megoldás érdekli.  Egy percig megkísért a gondolat, hogy megkérdezem: a bariton tulajdonosa milyen megoldást kínálna, ha én lennék a hirdető, de elvetem. Kedélyes búcsút veszünk egymástól. Kisvártatva újra csöng a telefonom… másik hang, de ő is a hirdetésre… nem én vagyok, a szerelmet kínáló hölgy nyilván elgépelte a telefonszámát és pont az enyémre, hogy a mamája ne sirassa! Legalább azt megtudom a csalódott klienstől, hogy a hirdetést az aprod.hu –n adták fel. Húsz perc múlva újabb telefon, bátortalan ifjú hangja. Már profi vagyok:

-          Jó napot kívánok, Részeg Szamár vagyok, a hirdetés miatt?

-          Izé… ja!

-          Sajnálom, nem én adtam fel, a telefonszámot elütötték.

-          De ha már így… izé… akkor nem lehetne…

Máriám! Ahogy a hangját hallom, lehet úgy maximum húsz éves. Én meg… én meg, Teremtőm de szeretnék még egyszer dupla annyi idős, mint ő! Vagy mégse? Mindegy, mondom neki, hogy a szándék teljes hiányán kívül itt van ugye még az a tény, hogy a legfinomabban fogalmazva is az anyja lehetnék. A válasz megdöbbent.

-          Izé… attól még… én nem vagyok válogatós…

De én igen, zúzom szét egy ifjonc elnagyolt szex álmát, és már fogalmazom is a közleményt, amit a facebookon teszek közzé. Valahogy így: Kedves Barátaim! Ha fejből tudjátok a telefonszámomat és találkoztatok vele egy szexhirdetésben az aprod.hu-n mindenre esküszöm, ami szent, hogy nem én adtam fel! Kedves Ismeretlen Ifjú Hölgy! Ne aggódj, semmi baj nincs a csáberőddel. Az ok, ami miatt pityeregve ülsz néma mobilod mellett az, hogy nem voltál képes a telefonszámodat rendesen beírni a hirdetésedbe. Máskor légy figyelmesebb és ne csüggedj, van kereslet! 

Győzelem, avagy hogyan verjük péppé Chansont

A történet magvát itt olvashatjátok: http://asthewindflutters.blogspot.hu/2013/11/nyerve-vesziteni.html A tegnapi párbeszéd:
- ... és akkor azt írtam, hogy persze, ha nem jelöl vissza, akkor se megyek a Dunának, ugrom a kútba, és most azt fogja gondolni rólam, hogy egy infantilis hülye vagyok, és nem jelöl vissza.
- Vissza fog jelölni.
- Honnan veszed? Szerintem nem fog.
- De!
- Nem, az kizárt.
- Visszajelöl.
- Honnan tudod?!
- Tudom.
- Tudod... na, hajlandó vagy fogadni?
- Persze, miben fogadjunk?
Itt némi tanácstalan hallgatás, majd hülyébbnél hülyébb ötletek sora következett. Még mielőtt eljutottunk volna odáig, hogy a vesztesnek három napon belül Kenyában el kell ejtenie (nyíllal) egy feketesörényes hím oroszlánt, Chanson megvilágosodott.
- Jó, legyen az, hogy annak, aki veszít, egy héten keresztül MINDEN NAP írnia kell a blogjába!
- Állom!
Egy órán belül sms érkezik Chansontól: "Nyertél. Basszus!" Úgyhogy én most hátradőlök és Chansont olvasok nap, mint nap. Egy hétig. Muhahaha!:-))

Flekk kutyánk reggele

Hrmmm....mmmm...áááhhh...hajnalodik... HAJNALODIK! Az már majdnem reggel! Na nézzük, mi újság a lakásban? Haha, már megint nyitva felejtették a hálószoba ajtót!! Persze alszanak!? Na, csak csendben osonjunk oda, nem, nem a Vezérhez, az eszembe se jutna, de a másik, a Kisgazda, az nem olyan veszélyes. Nézem. Alszik. Nézem. Alszik. Jó közelről nézem, oké, az orromat nem nyomom az övéhez, mert azt utálja, de egy centire tartom. HÁHÁ! Megrebbent a pillája!! Na most kell a fülébe lihegni, ettől tuti kinyitja a szemét! KINYITOTTA!! Rám néz, én nagyon szépen nézek vissza, azzal a pillantásommal, amitől mindekinek engem símogatni támad kedve. -Hát Te? Mit keresel itt? - kérdezi, ráncolja is a homlokát, de érzem, hogy nem haragszik komolyan. Aztán elhangzik a mondat, amit minden reggel hallok: "az Istenért, még hat óra sincs!?

Nincs hát nincs, na és?!

Nézzük egymást. Én most azt a pillantásomat alkalmazom, ami azt sugallja: én egy kicsi kutya vagyok, akinek sétálni kéne már... pisilni kell, és különben is, imádom a kelő nap szagát, ki az a szőrös szívű, aki megfosztana ettől?? Sóhajtozik. JÓ JEL! Tuti nem alszik vissza! Kiül az ágy szélére, a homlokát masszírozza. Most kell úgy tenni, mintha ott se lennék, a lábaihoz kuporodok, nem mozdulok. Ő igen. Felállt. FELÁLLT! PAPUCSOT VESZ! Meg valami lebernyeget, kibotorkál a konyhába. Én visszamászom a kosaramba, van időm úgy harminc perc félszundira. Addig Kisgazda valami barna italt főz, iszik, időnként kis, füstölgő rudat emel a szájához, nincs jó szaga, de ő tudja... Kimegy a fürdőszobába, hallom, zubog a víz, nem értem miért jó ez neki, engem csak párszor fürdetett meg, de álmomban ne jöjjön elő!? Visszajön, leül egy négyszögletes izé elé. ami világít. Ajjaj, vigyázni kell, hajlamos ottfelejteni magát előtte. Prevenciós jelleggel nyüszögök kicsit, jól van, jól van, mondja, várj már egy kicsit! A várni szó jó, ezután mindig következik valami, ami nekem előnyös. Nagyon várok, ezt úgy mutatom ki, hogy elé ülök, és ragyogtatom a szemeimet. Kivillantja a fogait, de én nem ijedek meg, már rég megtanultam, hogy az embereknél ez nem fenyegetés, hanem valami jó, úgy hívják, mosoly. Ebből tuti séta lesz!!

Suhogás, JÓ! Öltözik. Most kell résen lenni, mert hajlamos visszaülni a négyszögletes, világító izé elé, én meg várhatok. Kicsit ugrándozom körülötte. Ne légy folyton láb alatt! - korhol, hát mégis mi alatt legyek, hogy rájöjjön, ha most indulnánk, már az is késő lenne!? CIPŐT VESZ!! Ez már majdnem tökély, de ha a kabát is rajta lesz, akkor nyugszom meg igazán. Hurrá, már a kabátot zippzárazza! Mondja már ki, mondja már ki a varázs szót, ami után már csak a póráz, meg az ajtónyitás van hátra! ÉS IGEN!! Megyünk, mondja, megyünk, és tényleg megyünk, lezúdulok a lépcsőn, kivárom a tetű lassú liftet, nyíljon már ki az a kapu, mi az hogy lassan, meg türelem, legyen türelmes ilyenkor az, akinek két anyja van!?

KINT VAGYUNK! Kintvagyunkkintvagyunkkintvagyunk!!!!! Illatok, zajok, emberek, friss levegő, Dafit is most hozza ki a gazdája, lehet, hogy Matyi is mindjárt felbukkan, jó reggelt, jó reggelt, sziasztooook!:-)

Köszönöm!

Köszönöm, hogy voltatok!

Nocsak! Van a fényképnek harmadik oldala is.

Azután jöttem rá, miután jól kiörvendeztem magam, hogy megvan nekem tündér öreganyó fénymásolaton is, interneten fellelt, eredeti formában is. Ki is raktam a monitoromra, a fénymásolatot meg a klaviatúra mellé, hát látom, nem stimmol valami! Jé, a pártirodai fénymásolatról eltűnt a szép és igaz szavak szerzőjének, Szent Ágostonnak a neve. Oly módon, hogy nincs kétség: lefotosoppolták. Mit követett el szegény szent, hogy nem volt komilfó a pártirodának szánt nyomatot készítő számára? Vagy ütősebb a mondanivaló ha nem egy régesrégen élt szent szájából hangzik? Hát... van benne ráció. Nézzük csak:

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele."

(Úgyhogy ne gyere nekünk azzal mekkora a szegénység, azért akkora, mert nincs a szíved tele szeretettel, mert nem adsz, helyette siránkozol, hogy nincs munkád, nem tudod fizetni a számláidat. Inkább végy példát erről a néniről, aki miután az utolsó almáit is odaadta zokszó nélkül éhenhalt, de közben is tele volt a szíve szeretettel, nahát!?)

"A szeretethez nem kell teli erszény."

(Törődj bele, felénk hiába nyújtogatod a bugyellárisodat, hogy üres, az is marad, ami van azt nem rád szánjuk, neked ott a szeretet, mit akarsz még?! 

Persze lehet, hogy csak az én smirgli lelkem az oka, hogy ilyen csúnyaságokat képzelek bele ebbe az egészbe. Lemaradt egy név, na és?! Végülis ki a *aszom az a Szent Ágoston, ahogy manapság kérdeznék fontosabbnál fontosabb emberek. Az, aki, többek közt, ezt is mondta: "Ha többé nem tisztelik az igazságot, vagy akár csak kicsit is csökken a becse, minden dolog kétségessé lesz."

Egy fénykép két oldala

Sok más, kis plakát, értesítés mellett tűnt fel a pártiroda üvegajtaján. Rögtön rabul ejtett. Nem is annyira a szöveg, bár nagyon igaz, hanem az édes, kicsi öregasszony tekintete, gesztusa. Latolgattam a korát, 80 esztendős lehet? Vagy több? Megpróbáltam elképzelni életét a fénykép elkészültéig. Biztos nem lehetett könnyű. És mégis, az a megtörhetetlen tündérmosoly a ráncos arcocskán, maga a halhatatlan remény. Azok az agyondolgozott kezek, amelyek az almákat olyan megejtő szeretettel nyújtják...kinek? Ahányszor elhaladtam előtte mindig úgy éreztem, nekem. Pedig naponta többször elhaladtam előtte, a házunktól a bárhová felé vezető úton, kikerülni sem tudtam volna, lévén a pártiroda házunk sarkába ékelődött. Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak rá minden egyes alkalommal. Hiába tudtam, hogy ez csak egy fotó, s a kép eredetije ki tudja hol van, van-e egyáltalán, és mégis megvidámodott a szívem, ahányszor ránéztem. Aztán egy reggelen eltűnt az üvegajtóról. Helyén valami hirdetmény éktelenkedett, hazáról, teljesítményekről, mittudomén... Talán nevetséges, de úgy elszorult a szívem, mintha egy szerettemet veszítettem volna el. Vettem egy mély lélegzetet és bekopogtattam. Nagyon szívélyesen fogadtak, látásból jól ismertek már, ráadásul többször bemosolyogtam az ajtón, számukra tiszta sor volt, nyilván szimpatizálok a PÁRTTAL. Előadtam, hogy volt itt egy kicsi, almákat kínáló öregasszony  képe az ajtajukon, hová lett?! Mert, ha még megvan, akárhol, egy papírkosár alján én megvenném! Mint, ahogy a szeretethez, ehhez sem kellett erszény, egy barátságos hölgy eltűnt, majd pár perc múlva jött egy másolattal, ott mosolygott rám az én tündér öreganyám. Kis ideig kísértett a gondolat, hogy elmondjam, méltatlanra pazarolják a jóindulatukat, én korántsem politikai céllal mosolyogtam az ajtajukra, de gyarló módon féltem, hogy visszaveszik a kincsemet. Mindenesetre 2014 tavasza után én ennek a pártnak jövök egy színes fénymásolat árával...

Csak itthon vettem észre, hogy a képen egy webcím is szerepel. Egy facebook elérhetőség. Megleltem rajta a képet, aztán arra gondoltam, meg kéne osztani ezt másokkal is. Három személy jutott először eszembe. Chanson Petra lánya, hat gyermeke közül a kedvencem, maga Chanson és a párja. Megint átpörgetem az oldalt, nézem, ismerőseim közül esetleg kedveli-e valaki. Kedvelte.

Chanson Petra lánya, hat gyermeke közül a kedvencem, maga Chanson, és a párja.

A Rendben Lévő Szexuális Élet - Ötödik, egyben utolsó alapvetés

Hát ezt is megértük!:-) Remélem, a hosszúra nyúlt szünet következtében senkinek nem ment tönkre a szexuális élete, mert helyette estéről estére a gépe előtt ült, és várta, hogy megmondjam a tutit. Már csak azért is remélem, mert eddigi alapvetéseimben elég jól elmagyaráztam, hogy senki nem mondhatja meg az érintetten kívül. Éppen ezért nem bizonyíték a dokumentáltan párban élés, mert ugye ki tudja mi történik, illetve nem történik a nyoszolyán... A szexuális élet rendben lévőségén nyáladzók sem azért hagyják békén /többnyire/ a párban élőket, mert meg vannak győződve arról, hogy ottan aztán minden rendben, hanem mert tartanak tőle, hogy a pár egyik, vagy másik tagja (esetleg mindketten) jól szájonkapja őket, ha a duruzs a fülükbe jut.:-)

Vicces variáció viszont ha egy párban élő kezd csámcsogni az egyedülállók szexuális életén, mert ugye neki van höhö, (vagy úgy tűnik...), a másiknak meg nincs (vagy úgy tűnik...), és egyszercsak egyedülállóvá válik. Volt is egy ilyen ismerősöm, tipikus 0. típusú. Stepszli volt, krumplizsák alakú, modortalan ámde otrombán nagyképű, s jaj volt annak az egyedülállónak, aki szembe mert szállni vele akárcsak egy ártatlan vitában is. Mindjárt jöttek a "nincs ennek a nyomoroncnak rendben a szexuális élete, azért szívózik" stemplik, amelyek sejteteni engedték, hogy bezzeg neki... Egy napon aztán jobb sorsra érdemes párja rájött, hogy ő tényleg jobb sorsra érdemes, és fordult a kocka, szingli lett a pöffeszkedő párkapcsolatosból. Azóta is elgondolkodom, vajon megbánta-e azt a sok mocskot, amit az egyedülállók felé okádott, akik selejtek, hiszen nincs senkijük, s eszébe jutott-e, hogy a sok egyedüllálónak azért nincs rendben a szexuális élete, mert immáron ő is szerepel a választéklistán?:-))

Itt érkeztünk el egy sarkallatos ponthoz! Előző postjaim egyikében megjegyeztem: a rendben lévő szexuális élet alapja az, hogy legyen. Most hozzátennék. Ha viszont nincs rendben a szexuális élet, esetleg éppen egyáltalán nincs, az csak a világ ostobábbik fele szerint a szégyengyalázat netovábbja. Tudjuk: miszerint aki nem dug/akit nem dugnak az lúzer. Ezekben az agyatlan agyakban fel sem merül, hogy nem lúzer, hanem... például IGÉNYES. Akármivel, akárkivel nem éri be, csak azért, hogy elmondhassa, kéremszépen én is...engem is... Olyan, aki nem vállal fel kényszeredett, vagy éppenséggel méltatlan kapcsolatokat, csak azért, hogy dokumentálhassa a világnak, teljes vagyok a magam nem/iség/ében. Egy nő soha nem szűnik meg nő lenni  attól, mert éppen nem tornásznak rajta, mint ahogy egy férfi sem szűnik meg férfi lenni attól, hogy nem mutatja be egy ideig a Magyar-vándort a lepedőn. Az emberi minőségből azonban mindkét nem veszíthet (nem kicsit), ha úgy gondolja ez ügyben  valamiféle homályos szentenciáknak kell megfelelnie, nem pedig saját értékrendjének

És most nagyon szépen kérlek ő Nyájas Olvasó, kérdezd meg tőlem, milyen a rendben lévő szexuális élet? 

Kérlek tisztelettel, pont olyan, amilyennek Te, Te, és csakis Te rendben lévőnek találod.