- Szia! Az X-pártnak gyűjtünk aláírásokat. Beengedsz a házatokba?
- Persze, parancsoljatok!
- Köszi, aranyos vagy. Milyenek itt az emberek?
- Mint a világban általában. Vannak jók, kevésbé jók, kicsik nagyok, öregek fiatalok...
- Úgy értjük...
- Tudom hogy értitek. Biztos lesz sikerélményetek. Ha elfogadtok egy tanácsot, a X emelet Y számú lakásnál ne próbálkozzatok. Ott biztos nem kaptok aláírást.
- Hát, köszönjük. Te... ki lakik abban a lakásban?
- Én.
- ..............................
- ..............................
- Öööööö... azért mégegyszer kösz... amúgy jössz vasárnap a garázsvásárba?
- Naná!
- Akkor ott találkozunk!
- Száz százalék!:-)
***********************
A házunk előtti téren gombamód szaporodnak az aláírásgyűjtő standok. Mulatságos figyelni az arra járók vargabetűit. A szimpatikus párt standja előtt ráérősen sétálnak el, olykor egy-egy biztató félmosoly kíséretében, az unszimpatikusok előtt szinte rohanvást, leszegett fejjel, vagy széles ívben kikerülve. Szemlátomást nem akarnak kellemetlen pillanatokat. Még megszólítja őket az aktuális önkéntes, és akkor nyilvánosan színt kell vallani, ezt pedig a többség nem szeretné. Nem így Flekk kutyánk, aki szerint minden egyes ember azért született e világra, hogy ő szerethesse őket. Odahemperedik a Tisztavér Párt standja elé, majd a Vezetőnk Valamikor Valaki Volt párt jelöltjéhez bújik, aztán tovább szökdécsel hogy símogatást kolduljon a Majd Mi Megint Megmutatjuk De Tényleg stand vezetőjétől, ám sietnie kell, mert az Egyetlen Üdvözítő Párt kerületi képviselője kekszet lóbál felé csábosan...
Ha belegondolok, egyetlen, rövid séta alatt tucatnyi kéz cirógatta meg szeretettel bársonyos fejét. Olyan kezek, amelyeknek tulajdonosai még a gondolatától is elborzadnak, hogy egymás felé nyúljanak.
FLEKK FOR PRESIDENT!!!











