Egy fénykép két oldala

Sok más, kis plakát, értesítés mellett tűnt fel a pártiroda üvegajtaján. Rögtön rabul ejtett. Nem is annyira a szöveg, bár nagyon igaz, hanem az édes, kicsi öregasszony tekintete, gesztusa. Latolgattam a korát, 80 esztendős lehet? Vagy több? Megpróbáltam elképzelni életét a fénykép elkészültéig. Biztos nem lehetett könnyű. És mégis, az a megtörhetetlen tündérmosoly a ráncos arcocskán, maga a halhatatlan remény. Azok az agyondolgozott kezek, amelyek az almákat olyan megejtő szeretettel nyújtják...kinek? Ahányszor elhaladtam előtte mindig úgy éreztem, nekem. Pedig naponta többször elhaladtam előtte, a házunktól a bárhová felé vezető úton, kikerülni sem tudtam volna, lévén a pártiroda házunk sarkába ékelődött. Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak rá minden egyes alkalommal. Hiába tudtam, hogy ez csak egy fotó, s a kép eredetije ki tudja hol van, van-e egyáltalán, és mégis megvidámodott a szívem, ahányszor ránéztem. Aztán egy reggelen eltűnt az üvegajtóról. Helyén valami hirdetmény éktelenkedett, hazáról, teljesítményekről, mittudomén... Talán nevetséges, de úgy elszorult a szívem, mintha egy szerettemet veszítettem volna el. Vettem egy mély lélegzetet és bekopogtattam. Nagyon szívélyesen fogadtak, látásból jól ismertek már, ráadásul többször bemosolyogtam az ajtón, számukra tiszta sor volt, nyilván szimpatizálok a PÁRTTAL. Előadtam, hogy volt itt egy kicsi, almákat kínáló öregasszony  képe az ajtajukon, hová lett?! Mert, ha még megvan, akárhol, egy papírkosár alján én megvenném! Mint, ahogy a szeretethez, ehhez sem kellett erszény, egy barátságos hölgy eltűnt, majd pár perc múlva jött egy másolattal, ott mosolygott rám az én tündér öreganyám. Kis ideig kísértett a gondolat, hogy elmondjam, méltatlanra pazarolják a jóindulatukat, én korántsem politikai céllal mosolyogtam az ajtajukra, de gyarló módon féltem, hogy visszaveszik a kincsemet. Mindenesetre 2014 tavasza után én ennek a pártnak jövök egy színes fénymásolat árával...

Csak itthon vettem észre, hogy a képen egy webcím is szerepel. Egy facebook elérhetőség. Megleltem rajta a képet, aztán arra gondoltam, meg kéne osztani ezt másokkal is. Három személy jutott először eszembe. Chanson Petra lánya, hat gyermeke közül a kedvencem, maga Chanson és a párja. Megint átpörgetem az oldalt, nézem, ismerőseim közül esetleg kedveli-e valaki. Kedvelte.

Chanson Petra lánya, hat gyermeke közül a kedvencem, maga Chanson, és a párja.

A Rendben Lévő Szexuális Élet - Ötödik, egyben utolsó alapvetés

Hát ezt is megértük!:-) Remélem, a hosszúra nyúlt szünet következtében senkinek nem ment tönkre a szexuális élete, mert helyette estéről estére a gépe előtt ült, és várta, hogy megmondjam a tutit. Már csak azért is remélem, mert eddigi alapvetéseimben elég jól elmagyaráztam, hogy senki nem mondhatja meg az érintetten kívül. Éppen ezért nem bizonyíték a dokumentáltan párban élés, mert ugye ki tudja mi történik, illetve nem történik a nyoszolyán... A szexuális élet rendben lévőségén nyáladzók sem azért hagyják békén /többnyire/ a párban élőket, mert meg vannak győződve arról, hogy ottan aztán minden rendben, hanem mert tartanak tőle, hogy a pár egyik, vagy másik tagja (esetleg mindketten) jól szájonkapja őket, ha a duruzs a fülükbe jut.:-)

Vicces variáció viszont ha egy párban élő kezd csámcsogni az egyedülállók szexuális életén, mert ugye neki van höhö, (vagy úgy tűnik...), a másiknak meg nincs (vagy úgy tűnik...), és egyszercsak egyedülállóvá válik. Volt is egy ilyen ismerősöm, tipikus 0. típusú. Stepszli volt, krumplizsák alakú, modortalan ámde otrombán nagyképű, s jaj volt annak az egyedülállónak, aki szembe mert szállni vele akárcsak egy ártatlan vitában is. Mindjárt jöttek a "nincs ennek a nyomoroncnak rendben a szexuális élete, azért szívózik" stemplik, amelyek sejteteni engedték, hogy bezzeg neki... Egy napon aztán jobb sorsra érdemes párja rájött, hogy ő tényleg jobb sorsra érdemes, és fordult a kocka, szingli lett a pöffeszkedő párkapcsolatosból. Azóta is elgondolkodom, vajon megbánta-e azt a sok mocskot, amit az egyedülállók felé okádott, akik selejtek, hiszen nincs senkijük, s eszébe jutott-e, hogy a sok egyedüllálónak azért nincs rendben a szexuális élete, mert immáron ő is szerepel a választéklistán?:-))

Itt érkeztünk el egy sarkallatos ponthoz! Előző postjaim egyikében megjegyeztem: a rendben lévő szexuális élet alapja az, hogy legyen. Most hozzátennék. Ha viszont nincs rendben a szexuális élet, esetleg éppen egyáltalán nincs, az csak a világ ostobábbik fele szerint a szégyengyalázat netovábbja. Tudjuk: miszerint aki nem dug/akit nem dugnak az lúzer. Ezekben az agyatlan agyakban fel sem merül, hogy nem lúzer, hanem... például IGÉNYES. Akármivel, akárkivel nem éri be, csak azért, hogy elmondhassa, kéremszépen én is...engem is... Olyan, aki nem vállal fel kényszeredett, vagy éppenséggel méltatlan kapcsolatokat, csak azért, hogy dokumentálhassa a világnak, teljes vagyok a magam nem/iség/ében. Egy nő soha nem szűnik meg nő lenni  attól, mert éppen nem tornásznak rajta, mint ahogy egy férfi sem szűnik meg férfi lenni attól, hogy nem mutatja be egy ideig a Magyar-vándort a lepedőn. Az emberi minőségből azonban mindkét nem veszíthet (nem kicsit), ha úgy gondolja ez ügyben  valamiféle homályos szentenciáknak kell megfelelnie, nem pedig saját értékrendjének

És most nagyon szépen kérlek ő Nyájas Olvasó, kérdezd meg tőlem, milyen a rendben lévő szexuális élet? 

Kérlek tisztelettel, pont olyan, amilyennek Te, Te, és csakis Te rendben lévőnek találod.

A Rendben Lévő Szexuális Élet - Negyedik alapvetés

A hosszú szünetet magyarázván mondhatnám azt, hogy bocsika, de rendbe kellett hoznom a szexuális életemet, ám ez olcsó poén lenne, nemdebár?:-) Aztán védekezhetnék azzal is, hogy így nem ér, ha nyájas olvasóim menetközben különféle, brilliáns ötlekkel állnak elő, amelyekkel magam kívántam volna kirukkolni, de ez sem teljesen igaz. Bár arany volt minden szavuk, s igen elmés válaszokat adtak az előző postban feltett kardinális kérdésre, miszerint miért foglalkoznak emberek tömegei azzal, hogy a másiknak rendben van-e a szexuális élete, vagy sem? Még mielőtt  kivágnám a saját rezemet, nézzük még egyszer az okokat:

1. A szexuális életet kémlelő valamiért bántani akarja a célszemély/eke/t. Nagyon. Lealázó módon.
2. Büntetlenül akar bántani. Ezért nem mondja, hogy tolvaj, sikkasztó, utcai rabló, diplomahamisító... stb, stb. Mert az hivatalos rágalmazás, becsületsértés. Perelni lehet érte, bizonyítani az ellenkezőjét. De hallottunk már olyat, vagy valaki azért perelt, mert másvalaki azt állította róla, hogy őt nem... illetve ő nem...?
3. Tudja, hogy a védekezés szinte lehetetlen. A bizonyítás is. Ha csak a nemileg öntudatos "vádlott" nem szervez széleskörű utcai bemutatót a teljeskörű nyilvánosság bevonásával annak bizonyítására, hogy őt nagyon is...hogy ő nagyon is...

Szóval itt van ez a remek, gennyesmocskos kis eszköz arra, hogy ha valakin más fogás nem találtatik, lesújtsanak vele. NEM DUG! Se pro, se kontra! Nyehehe...! Még mielőtt rátérnénk arra, hogy - ha ne adj' Isten - ez az iszonyat igaz lenne, akkor mi van /?!/, beszéljünk egy kicsit arról, mely nemhez tartozókra ütik rá gyakrabban ezt a miazmás kipárolgású, förtelmes bélyeget?

A női nemhez tartozókra.

Nyugi,  nem vagyok elfogult a bájosabbik nem irányában, de valamiért a hölgyek koszorúja kapja jórészt az övön aluli ütést. És többnyire* férfiaktól. Méghozzá - ahogy én hívom őket - a 0. típusú férfiaktól. Olyanoktól, akik akár külsejüket, akár belsejüket illetően komoly kihívásokkal küzdenek, ezt ellensúlyozandó orbitálisan felülértékelik magukat. Ha pedig az ellenkező nem bármely, kiszemelt tagja nem ájul el fejedelmi énjüktől, kész az ítélet: Nincs Rendben A Szexuális Élete! Csak nem ilyen finoman fogalmaznak. Egyszerűbben köll ezt, úgy, hogy csattanjon, szóval a lealázandó nő egyszerűen csak *aszatlan *icsa. 

Hát ja. A stílus maga az ember... 

A dolog akkor a legkönnyebb, ha a büntetendő nő dokumentáltan egyedülálló. Azaz nincs férje, nem él együtt senkivel, vagy elvált, ne adj' Isten megözvegyült, és még nem ment újra férjhez. Ilyenkor a billogozóban fel sem merül, hogy attól még ugye... nincs hivatalos pasi, háháááá, *aszatlan *picsa, punktum! Nekem ilyenkor jut eszembe, hogy milyen nagy Isten állatkertje, és milyen alacsony a kerítés! (Már csak azért is ugye, mert az, hogy valaki nem egyedülálló, még nem jelent automatikus garanciát arra, hogy a szexuális élete olyan rendben van, mint a pinty, de erről majd a következő alapvetésben....)

Fentebb írtam ezt: "valamiért a hölgyek koszorúja kapja többnyire az övön aluli ütést. És többnyire* férfiaktól." Most megmagyaráznám a csillagot. Mert az áldás többnyire tényleg a férfiaktól érkezik, de bizony hölgyektől is. Rossz osztályzatot adott a gyereknek a tanítónéni? Biztos nincs, aki megdugja... Türelmetlen a pénztárosnő? Mert egy *aszatlan *icsa...

Ejnye Hölgyeim!? Már akit illet...:-)

/Utolsó alapvetésünk következik/

A Rendben Lévő Szexuális Élet - Harmadik alapvetés

Viszonylag gyorsan eljutottunk az un. átlagos szexuális élethez, amelyet földgolyónk népességének, sacc/kb többsége él. Ha már elfelejtettük volna: nő-férfi/férfi-nő, vágy, ágy, stb. ... Itt sunyi módon ismét kikerüljük a számbavételt, miszerint csak két főre korlátozható az átlagos szexuális élet? Hallottunk már olyat ugyebár, hogy nem csak ketten kerültek egy ágyba, hehehe... Célunk azonban most nem az, hogy feltérképezzük, a két ellenkező nem  hányféle huncut módon , és számban képes bonyolítani a nemek élvezetes harcát a lepedőn, konyhaasztalon, buszon, illemhelyen, hűtőházban, tűzoltó fecskendőn, csilláron /szia Csipke!:-))/, nem, nem ez a cél!
              Célunk az, hogy feltegyük a kérdést, mi a zistenért hiszi azt sok-sok ember, hogy ha valakire rásüti a "nincsrendbenaszexuálisélete" bélyeget, jobban megalázni nem is tudná?!
             Lopsz, csalsz, hazudsz, taposol, gyűlölködsz? Picit csúnya dolgok ezek, de hát ilyen világban élünk. Nincs rendben a szexuális életed? Ó, Te szerencsétlen pária, élet nyomoronca, világ szerencsétlenje, hát milyen ember az olyan, aki még az ellenkező nem libidóját sem képes felgerjeszteni. s kellő hőfokon tartani?! Juj, fúúúúj, blöe, broáf!!
            Ne gondolkozzunk el azon, a billogozók honnan a rossebből tudják, hogy kinek nincs rendben a nemi élete, mert nem is érdekes, hiszen a kijelentés az esetek 99%-ban nem tudáson, hanem sértési szándékon alapszik. Tegyünk fel egy sokkal lényegesebb kérdést: milyen egészen pontosan a rendben lévő szexuális élet fent megjelölt embercsoporton belül? Azaz hányszor kell élni egy adott időintervallumon belül, hogy rendben legyen? Félévente? Havonta? Hetente? Naponta? Naponta többször? És ha többször, hányszor? Mennyi ideig kell tartania az előjátéknak, az aktusnak, és a lecsengetésnek? Egy aktuson belül hány orgazmus/ejakuláció az ajánlott, optimális mennyiség? Mi az előírás a korcsoportoknak? Létezik-e nemzetközi trend?
               Szinte hallom a Nyájas Olvasót: ez a Részeg Szamár nem is a pohár, egyenesen a hordó fenekére nézett, hát marhaságokat kérdez!? Hiszen mindez teljesen személyiségfüggő! Például Dezső a baknyúl szerint minden két lábon járó hímnemű ember béna, impotens, aszexuális barom, gazdája szerint viszont Dezső egy abnormális  töcskölőgép... Itt nincs szabály, trend, mindenkit a maga ütemében és mértékében önt el a vágy, s a maga tempójában bokázik a nemiség útján, s önnön ízlése az egyetlen döntőbíró, elégedettsége fokát illetően. Na de, ha ez így van, miért foglalkoznak emberek tömegei azzal, hogy a másiknak rendben van-e a szexuális élete, vagy sem?
               A következő részben megmondom.

A Rendben Lévő Szexuális Élet - Második alapvetés

Van egy jó, vagy rossz hírem: a szikével nem csak feltárok, amputálni is fogok. Ebben a részben nem beszélek többet a nemi eltévelyedésekről. Parafíliás, exhibícionista, fetisiszta, frottőrista, gerontofil, koprofil, mazochista, nekrofil, zoofil, valamint voyeurizmusban és egyéb mocsarakban tévelygő, kedvetlen olvasóimtól így elbúcsúzom. Azoknak a kedves olvasóimnak pedig, akik fenti jelölések nem mindegyikét értik, javaslom a guglit, mert gonosz vagyok. Dolgozzanak csak meg azért, ha borzadni akarnak! Szóval búcsút inthetünk Lajosnak és a többieknek. Velük csak azért példálóztam, hogy alátámasszam szent meggyőződésemet, miszerint nem is olyan könnyű megítélni, kinek van rendben a szexuális élete, és kinek nincs.
                         Szívesen folytatnám azt alapvetést csak úgy egyszerűen, az átlagos ember és ember közötti szexualitás további taglalásával, de bizonyos ismeretek hiányában tovább kell amputálnom. Számomra a heteroszexuálisok világát  dobta a gép, a homoszexuálisokét csak kívülről ismerem. "Nekem tulajdonképpen semmi bajom velük" - szokták volt mondani a vicceskedő prosztók, "csak ne legyen kötelező!" Nem hinném, hogy sokat tévedek: a homoszexuálisok is pont ezt várják el viszont. Semmi bajuk a heteroszexualitással, csak számukra ne legyen kötelező. Ha a "nekem tulajdonképpen semmi bajom a homoszexuálisokkal" tábor valóban komolyan gondolná, amit mond, nem is béke, világbéke lenne ezen a fronton. Mert azok, akikkel "tulajdonképpen semmi bajuk" komolyan gondolják.
                         Kezdünk be, és leszűkülni. Egyenest a nő-férfi, férfi-nő viszonyra a szexualitás kupolája alatt.  Azért ne aggódjunk! Lesz itt taglalni való bőven!:-)

A Rendben Lévő Szexuális Élet - Első alapvetés

Hősi múltam egy csekély részében egészségügyi intézményekben dolgoztam. Az egyikben volt egy zordonbordon adjunktus. Bármilyen apróság ki tudta hozni a sodrából, azonnal emelte a hangját, hogy a világnak tudomása legyen róla, valami nincs rendben. Így történt ez az egyik nagyon nagy vizit közben is, amelyet az intézményvezető professzor tisztelt meg jelenlétével. Ő a következő kérdéssel vágta el a sakálüvöltést:
   - Mondd Bélám, volt neked ma reggel kellő mennyiségű, lágy székleted? -
    - I...iiiiigen... - habogta zavarodottan az adjunktus.
    - Akkor miért ordítasz? - 

               Manapság fel sem merülne - egyenetlen magatartás esetén - a kellő mennyiségű, lágy széklet kérdése, mint ok. Egyetlen feltevés törne gejzírként a felszínre: az adjunktus urat nem engedte be a felesége, barátnője, Mucika a II-es Belgyógyról (nem kívánt rész törlendő) az intímszférájába, vagy beengedte, de valahogy nem jött az ihlet. Azaz: adjunktus úrnak NINCS RENDBEN A SZEXUÁLIS ÉLETE.
                                        És ennyi!
           Ideges vagy? Szomorkodsz? Türelmetlenkedsz? Ellenvéleményed van? Biztos azért, mert nincs rendben a szexuális életed. Jobb vagy? Okosabb? Eredményesebb? Tehetségesebb? Azért van időd teljesíteni, mert tutibiztos, hogy nincs rendben a szexuális életed!
            Ahhoz, hogy rendben legyen,  feltétlenül szükséges, hogy LEGYEN! Kukkantsunk be akkor a pocsolyaszérűi tanyavilág egyik eldugott ki tanyájába, ahol Lajos él, egyedül, de azért ne keseredjünk el. Lajosnak ugyanis van szexuális élete. Van bizony évek óta, harmonikus, kiegyensúlyozott, Rozikával, aki páratlan a maga nemében.  Soha nem elégedetlenkedik Lajos férfiúi teljesítményével, nem minősít, nem követel mohón egyre többet, s az aktus után beéri pár marék illatos fűvel, darabka káposztatorzsával, de, ha azt sem kap, beletörődően élelmet keres magának. Mint a kecskék általában... Vagy ott van Vera a XIII. kerületből, aki ha csak meglát egy deli kígyóuborkát, már szaporábban szedi a lélegzetet. Ujjait minden alkalommal úgy futtatja végig a zöldségespult uborkaszekcióján, mint annak idején Putifárné, József zsenge ártatlan testén. /Pletykák szerint egyszer Vera és az aktuális uborka úgy egymásra gerjedtek, hogy már a liftben egymáséi lettek . Özvegy Fékei Elemérné lakótársnőt, úgy is, mint a másodikon beszálló gyanútlan szemtanút azóta is idegrángás fogja el, ahányszor meglát egy tál uborkasalátát.../ Aztán említhetnénk Árpit a gumiköténnyel, Klárát a merőkanállal, Marcit a búvármaszkkal, Beát a nyugággyal.... tehát VAN szexuális életük.  Benne az összes szükséges elemmel: vonzalom, fellobbanó vágy, a választás lehetősége, maga az AKTUS, majd a kielégülés.  Szóval ha bármelyikőjüket megkérdeznék arról, rendben van-e a szexuális életük - összességében, részletezés nélkül - öntudatos igennel válaszolnának. 
        Mint látható nem is olyan egyszerű eldönteni, kinek van rendben a szexuális élete, és kinek nincs. Második alapvetésemben tovább boncolgatom a témát, kényességére való tekintettel a legélesebb szikével. Hamarosan, hamarosan...
        
                                    
            
           

Azt mondják, a harmonikus nyaralás alapja, hogy...

... külön kell menni. Hát nálunk is így lesz, bár nem éppen az eredetileg tanácsolt formációban. Életem Értelme és én utazunk egyfelé, Flekk kutyánk meg másfelé. Őrület! Miután kétszáz plusz egy variációt kitaláltunk, megbizonyosodtunk arról, hogy Flekk semmiképp sem jöhet velünk. Két perspektíva kristályosodott ki, mint tengervíz a csónak elején: vagy senki nem megy sehová, vagy Flekknek helyet kell találnunk. Több ismerős jelentkezett, hogy náluk ellehet, de egész nap egyedül lett volna, ráadásul egy idegen lakásban... na ezt nem! Végső kétségbeesésemben felhívtam Gabikát, Flekk édes anyukájának gazdáját, tanácsot kérni, mi is legyen? 
         - Tessék hazahozni! - vágta rá habozás nélkül, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az ilyen.
          Hazahozni... Isten bizony könny szökött a szemembe. Majdnem ugyanolyan, mint annak idején Gabikáéba, amikor a karomba rakott egy öklömnyi kölyköt, és nagyon gyorsan kisietett a lakásunkból. Mert legszívesebben az összes tündéri kiskutyát (négy szuka, egy kan) megtartotta volna, ha lett volna rá mód. És tényleg őszintén örült, hogy az alomból legalább eggyel, újra találkozhat. Én sem haboztam. Tudtam, a világ legjobb helyét találtuk meg Flekk számára.
          Holnap reggel csomagolunk. Pokróc, párna, etető, itatótál, a kedvenc játékok, ételek, és indulunk egy kertes ház felé, ahol nagyon fogják szeretni, óvni Flekket. Tudom én az eszemmel, a szívem viszont már most összeszorul, hogy holnap este nem lesz velünk a kutyánk, nyolc hónap óta először. És biztos vagyok benne, hogy alig várom majd, hogy a minden szempontból kellemesnek ígérkező nyaralás véget érjen.
          Gabika egyébként azt mondta, őt nem zavarja, ha naponta többször felhívom...