BOLDOG...

...ÜNNEPET!

PÁRBESZÉD

- Mari mondta, hogy írtál egy könyvet!
- Ó... hát...igen.
- Miről szól?
- Sok mindenről... tudod, novellakötet.
- Legalább valamit mesélj róla!
- Hát... novellák vannak benne...
- Jaj! Na várj csak, ilyen könnyen nem úszod meg, mi az első novella címe?
- Tündér az erdőben.
- De aranyos! Na EZ miről szól?
- ..............................................
- Ne kelljen már minden szót harapófogóval kihúzni belőled. Egy novella nem regény! El lehet mesélni röviden! Szóval miről szól?
- Hát kérlekszépen arról, hogy egy ku... egy örömlány leszo... orálisan kielégít egy pasit az erdőben!
- ................................................
- ................................................
- Ez olyan... olyan erotikus könyv?
- Ugyan dehogy, mit képzelsz?!

MAGÁNYOS SZÓRAKOZÁS

       Olvasom az egyik megyei lapban, hogy kiraboltak egy 59 éves nőt, pontosabban a táskáját kitépték a kezéből. Az eset este fél tízkor történt, amikor a hölgy távozott egy vendéglátóipari intézményből, ahol a rablók kifigyelték, hogy magányosan SZÓRAKOZOTT. Miután magányos szórakozását befejezte, kerékpárjára akart ülni, hogy hazakerekezzen, ekkor támadták meg a gazok, és fosztották meg ridiküljétől. Boldog vég: a rendőrség elfogta a tetteseket, szerencsére a rablott holmi nagy része még náluk volt.
        Vajon csak én röhögtem dicstelenül a finom megfogalmazáson? Mert, ha a történet velejéig hatolok: mi is történt valójában? Egy hatvanhoz közeli hölgy elbiciklizett egy kocsmáig, ott bús magányában becsapott pár pohárral, majd még bicikliképes állapotban hazatérést kísérelt meg. Ekkor léptek színre - könnyű préda reményében -  a táskatolvajok...
      A történetnek több tanulsága is van. A rablóknak az, hogy a törvény keze olykor tényleg lesújt, a hölgynek pedig az, hogy magányosan szórakozni nem veszélytelen, különben is, ökör iszik magában...

SZOMSZÉDASSZONY

Nyitom a bejárati ajtót, kezemben a teli szemetes zsákkal, amikor hallom, a lift megáll az emeletünkön. Kikukkantok, L. az, az emelet-társ, már lépne be, amikor utána kurjantok:
     - Várj légy szíves, leviszem veled a szemetet!
Megáll, megvár, törékeny mosoly az arcán. Aprótermetű, és olyan elgyötört... Belépünk a kaszniba, készségesen megnyomja a földszint gombot.
     - Talán... - továbbra is hősiesen mosolyog -... jól fogalmaztál. Odavaló való... ahová a szemetedet viszed...
Nemrég jött ki a neurológiáról. Összeroppant. Küzdött, amíg tudott, számlákkal, felszólításokkal, elköltözött nagylánya hisztérikus kritikáival, nagyfia rácsimpaszkodó, munkanélküliségével, futott ide-oda, mint a mérgezett egér, hogyan lehetne haladékot kapni, megmenteni az otthonukat, miközben tudva tudta, hogy ez az ő százezer forint alatti, pedagógusi nyugdíjából nem fog menni. Napról napra húzta, ha nem csöngetett a postás tértivevényes levéllel, már sikernap volt, aztán egyszercsak összesett, jöttek a mentők, és elvitték egy helyre, ahol kapott pár kába napot, amikor legalább nem kellett gondolkodni. "Gyógyultan" elbocsátották ezer jótanáccsal, kímélje magát, ne frusztrálódjon, aha! És most itt áll velem szemben, édes kis manóarcán ránc ránc hátán, pedig a kora miatt még nem kéne, és odavalónak érzi magát, ahová a szemetemet viszem. Minden az ő hibája. Igaz. Rosszul mérte fel a helyzetét, gyermekei teljesítő képességét, lehetőségeit, amivel a hajdani közös otthont - nem magának - megmenteni remélte. Néz rám, mint aki ítéletre vár, átfut rajtam egy borzongató gondolat, ha most a szemetem mellé betuszkolnám a kukába, nem is tiltakozna. Nem tartja magát semmire. Megbukott. Tanárnő, életből elégtelen! Zsigerből átölelem, bár tudom, nem az az ölelkezős típus, és most mégis, úgy simul a karomba, mint egy szárnyaszegett madár.
     - Aranyos vagy, köszönöm! - mormolja a nyakamba, majd kattan a földszintet jelző hang, elhúzódunk egymástól, kilépünk az ajtón.
     - Sétálni megyek, - mondja - az orvosok azt mondták, jót tesz.
Bólogatok, a séta az jó, kibotorkál a kapun, még visszainteget.

A kurva életbe! A ROHADT KURVA ÉLETBE!! Megnyomom az emeletem gombját, hazamegyek. Csak amikor becsapódik mögöttem az ajtó, akkor veszem észre, hogy a teli szemetes zacskó még mindig nálam van.

KONSZENZUS - KÉT ÉS NÉGY LÁBON

Itt laknak a környéken, gyakran összefutunk boltokban, vásárokon, barátnők, egykorúak. Köszönünk egymásnak, néha váltunk pár szót, közömbös témákról. Flekk kutyával majdnem elsodorjuk őket, amikor kivágtatunk a kapun. Kezükben aláírandó ívek.
     - Szia! Az X-pártnak gyűjtünk aláírásokat. Beengedsz a házatokba?
     - Persze, parancsoljatok!
     - Köszi, aranyos vagy. Milyenek itt az emberek?
     - Mint a világban általában. Vannak jók, kevésbé jók, kicsik nagyok, öregek fiatalok...
     - Úgy értjük...
     - Tudom hogy értitek. Biztos lesz sikerélményetek. Ha elfogadtok egy tanácsot, a X emelet Y számú lakásnál ne próbálkozzatok. Ott biztos nem kaptok aláírást.
     - Hát, köszönjük. Te... ki lakik abban a lakásban?
     - Én.
     - ..............................
     - ..............................
     - Öööööö... azért mégegyszer kösz... amúgy jössz vasárnap a garázsvásárba?
     - Naná!
     - Akkor ott találkozunk!
     - Száz százalék!:-)

***********************

A házunk előtti téren gombamód szaporodnak az aláírásgyűjtő standok. Mulatságos figyelni az arra járók vargabetűit. A szimpatikus párt standja előtt ráérősen sétálnak el, olykor egy-egy biztató félmosoly kíséretében, az unszimpatikusok előtt szinte rohanvást, leszegett fejjel, vagy széles ívben kikerülve. Szemlátomást nem akarnak kellemetlen pillanatokat. Még megszólítja őket az aktuális önkéntes, és akkor nyilvánosan színt kell vallani, ezt pedig a többség nem szeretné. Nem így Flekk kutyánk, aki szerint minden egyes ember azért született e világra, hogy ő szerethesse őket. Odahemperedik a Tisztavér Párt standja elé, majd a Vezetőnk Valamikor Valaki Volt párt jelöltjéhez bújik, aztán tovább szökdécsel hogy símogatást kolduljon a Majd Mi Megint Megmutatjuk De Tényleg stand vezetőjétől, ám sietnie kell, mert az Egyetlen Üdvözítő Párt kerületi képviselője kekszet lóbál felé csábosan...

Ha belegondolok, egyetlen, rövid séta alatt tucatnyi kéz cirógatta meg szeretettel bársonyos fejét. Olyan kezek, amelyeknek tulajdonosai még a gondolatától is elborzadnak, hogy egymás felé nyúljanak.

FLEKK FOR PRESIDENT!!!

Van az úgy néha...

... hogy elkettyenünk!

Ilyenkor jól jön egy baráti váll csípő...

... vagy comb!:-)

Amúgy meg: boldog új évet!!:-))

Mi változott...

... két karácsony között? Íme:

2012 karácsonyán

2013 karácsonyán

Akkor

Most

Mi történt a két ünnep között? Gyarapodás hosszban, szélességben, térfogatban, ami a kutyát illeti. Rengeteg nevetés, élmény, gyönyörködés, rengeteg szőr mindenütt, és ugyanennyi boldogság, ami minket illet!:-) Tavaly őt kaptuk karácsonyi ajándékként. Azóta minden nap ő ajándékoz meg minket azzal, hogy VAN!