2013. július 7., vasárnap

Észen túl

Tomi barátunk délután négyre ígérte magát, gyengélkedő számítógépünket megjavítandó, most negyedhat, rácsörgök a mobilján. Felveszi.
   - Ha... - susogja elhalón, miközben a háttérben jól hallhatóan vígan vannak valakik.
   - Ha...haó...- próbálkozik újra Tomi valamivel hangosabban, hogy elnyomja a vidor pohárcsörgés, és göndör kacajok elegyét, ami a sarki kocsmát jellemzi.
   - Tomikám Szamár vagyok. Ha jól hallom, a mai találkozónk elmarad ugye?
   - Úgy-úgy... úgy valahogy... asszem... asszem ekkisikét túljártam az eszemen.
Mindig is tudtam, hogy van az az alkoholmennyiség, melynek segítségével az ember képes túljárni a saját eszén!:-))

4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Tomi is ezt mondta, miután másnap felhívott, hogy odáig van meg neki a történet, hogy felhívtam, más semmi... Mondtam olvassa a blogomat, szó szerint idéztem az épületes párbeszédet!:-)

      Törlés
  2. hát ez nagyon jó volt! Remélem nem fájt a feje másnap :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bogárkám, az egész Tomi egy merő fájás volt, ahogy elmondta, de hát Csaba-nap volt, és az ember védtelen, ha öt percre beugrik a kocsmába Szamárékhoz menet egy nagyon lájtos üdítőre, és kiderül, hogy az egy négyzetméterre jutó Csabák száma egészségtelenül magas...:-)))

      Törlés