A Rendben Lévő Szexuális Élet - Második alapvetés

Van egy jó, vagy rossz hírem: a szikével nem csak feltárok, amputálni is fogok. Ebben a részben nem beszélek többet a nemi eltévelyedésekről. Parafíliás, exhibícionista, fetisiszta, frottőrista, gerontofil, koprofil, mazochista, nekrofil, zoofil, valamint voyeurizmusban és egyéb mocsarakban tévelygő, kedvetlen olvasóimtól így elbúcsúzom. Azoknak a kedves olvasóimnak pedig, akik fenti jelölések nem mindegyikét értik, javaslom a guglit, mert gonosz vagyok. Dolgozzanak csak meg azért, ha borzadni akarnak! Szóval búcsút inthetünk Lajosnak és a többieknek. Velük csak azért példálóztam, hogy alátámasszam szent meggyőződésemet, miszerint nem is olyan könnyű megítélni, kinek van rendben a szexuális élete, és kinek nincs.
                         Szívesen folytatnám azt alapvetést csak úgy egyszerűen, az átlagos ember és ember közötti szexualitás további taglalásával, de bizonyos ismeretek hiányában tovább kell amputálnom. Számomra a heteroszexuálisok világát  dobta a gép, a homoszexuálisokét csak kívülről ismerem. "Nekem tulajdonképpen semmi bajom velük" - szokták volt mondani a vicceskedő prosztók, "csak ne legyen kötelező!" Nem hinném, hogy sokat tévedek: a homoszexuálisok is pont ezt várják el viszont. Semmi bajuk a heteroszexualitással, csak számukra ne legyen kötelező. Ha a "nekem tulajdonképpen semmi bajom a homoszexuálisokkal" tábor valóban komolyan gondolná, amit mond, nem is béke, világbéke lenne ezen a fronton. Mert azok, akikkel "tulajdonképpen semmi bajuk" komolyan gondolják.
                         Kezdünk be, és leszűkülni. Egyenest a nő-férfi, férfi-nő viszonyra a szexualitás kupolája alatt.  Azért ne aggódjunk! Lesz itt taglalni való bőven!:-)