Író, írj, de ügyelj a pénztárcádra!

Előszó: Manapság egyre több ember érzi olthatatlan szükségét, hogy legalább egy könyvet megírjon, és kiadjon. Nincs ezzel semmi gond, legfeljebb az olvasónak lesz egyre nehezebb eligazodni a könyvóceánban, ki az író, (a szó nemes értelmében) és ki az, akinek könyve jelent meg...:-) Régen, ábrándos lelkű emberek fát ültettek, hogy nyomot hagyjanak a világban, ma könyvet írnak. Mondhatni, minden tizedik felnőtt ember Magyarországon. Nem hivatalos számítások szerint kb. kétszáz-ötszáz ilyen, vagy olyan íróra jut egy full extrás kiadói ajánlat. Azaz, amikor a kiadó MEGVÁSÁROLJA a szellemi terméket, SAJÁT pénzén kinyomtatja, fizeti a reklámot, megküzd a sáska éhségű terjesztőkkel...stb, stb. A többségnek - és most vonatkoztassunk el attól, hogy milyen irodalmi értékkel rendelkezik a mű - a magánkiadás, és zömmel magánterjesztés marad, saját pénzen. Itt hívnám fel a figyelmet, hogy a full extrás kiadói ajánlat sem jelenti automatikusan azt, hogy a mű bármilyen értéket képvisel, olykor csak eladhatóbbnak tűnik. Gondoljunk a közelmúlt, kívül-belül jajlila, hatalmas reklámhadjárattal körített, "csajos" könyveire, majd rövid borzongás után haladjunk tovább.

                       Tanult foglalkozásom okán rengeteg hírlevelet kapok nyomdákba oltott kiadóktól, amelyek mind-mind arra kapacitálnak engem (meg a több ezer más cimzettet), hogy azonnal hassak oda, hogy alkossak valamit, kaparjam elő a pénzecskémet a sifonérból, és adassam ki velük. Vállalják a bevezetést is, mert reklámoznak engem és művemet, ez a bónusz. Ilyenkor csak azért nem hatódom meg könnyekig, mert ez többnyire azt jelenti, hogy kiraknának engem a SAJÁT honlapjukra facebook oldalukra, esetleg egy e-kereskedésre, oszt aki belébotlik, belébotlik. Terjesztőkkel való huzakodást, könyvesboltokba eljuttatást nem vállalnak, naná! Mindig jókat mulatok a csábos, és nagyon átlátszó csalitrükkökön, de a legutóbbi hírlevél kivívta teljes elismerésemet.
                     Meghítak személyesen engem (meg a több ezer más címzettet) hogy vegyek részt a közeljövőben kiadandó, bombasztikus novelláskötetükben. Közlik, hogy nagyságra A/5-ös lesz (egy fénymásolópapír kettébehajtva, még nem világhírű szerzőknek is megmutatja, az mekkora. Egyébként külsőre talán a legidomtalanabb, viszont papírkihasználás szempontjából a legelőnyösebb formátum ), és úgy 200-280 oldal terjedelmű. Az ebben való megjelenéshez a következőket kell tennem:
- Megírni a a 2-6 oldalnyi novellát
- Bemásolni a meghatározott sablonba, és elektronikus úton elküldeni
- Azt, hogy alkalmasnak találtatott-e a művem, onnan fogom megtudni, hogy kapok egy számlát a részvételi díjamról, amely oldalanként 2000 forint. (Itt a rövidség kincset érhet, mert, ha két oldalas a művem, csak négyezerbe fáj, ám, ha hat oldalon terjengek, biza 12 ezer forintot mutathat a taxaméter...)
- Bár a könyvet 2990 forintos áron dobják piacra, csakis nekem, csakis most eladnak akárhány darabot 1990 forintért. A vicces, hogy ezt a jelentkezési adatlapomon kell igényelnem, amikor még asse tudom, megjelenek-e a válogatásban. Szóval lehet, hogy nem is leszek benne, mert kiszór a tanult zsűri, de már megrendeltem mondjuk egy olyan könyvet, amelynek minden szerzőjét utálom, mert ők benne vannak...:-))

ÉS MOST SZÁMOLJUNK MÉGHOZZÁ NAGYON SZERÉNYEN!

                              Tegyük fel, hogy pályázik akárhány, elhelyezést nyer húsz szerző. A 2-6 oldalas terjedelemhatárt átlagolva, szerzőnként 4,5 oldallal számolunk. 4,5 x 2000 Ft x húsz szerző =  180.000 forint. Mindegyik megjelent szerző vásárol öt könyvet, higgyük el, ez a minimum. 1990 forint x 5 példány x 20 szerző = 199.000Már 379.000 forintnál tartunk. Most jön a mazsola a kalácsvégben!!! A szerzőktől megjelenési hozzájárulást is kérnek. Mint, ahogy írják: ez tartalmazza a mű szerkesztését, gondozását (he?), nyomdai előkészítést, nyomtatást, terjesztést, marketingköltségeket, a köteles példányok költségeit (16 darab szokott lenni összesen), a könyv BEMUTATÁSÁNAK költségeit (az nincs benne a marketing költségben??). Mennyi legyen ez szerzőnként? Tegyük fel, hogy a kiadó nem annyira éhes, legyen mondjuk szerzőnként 15.000, összesen tehát 300.000 Ft.
                           Eddig az a tényállás, hogy húsz szerző, minimum 679.000 forintot gyömöszöl egy ötletes nyomda-kiadó zsebébe, - ebből 480 ezret még a könyv megjelenése előtt - hogy viszontláthassa zöngeményét egy olyan kötetben, amelynek külleméhez és belleméhez hozzá se sóhajthat a saját írásán kívül. És mindenemű szerzői jogáról lemond. Pár százezernyi nem egy nagy összeg, mondhatnánk. CSAKHOGY!! Mindenből a minimum minimumát számoltam. Ha nem húsz írás jelenik meg, hanem harminc, ha a megjelenési hozzájárulás nem 15 ezer, hanem huszonöt, ha a szerzők duhaj módon nem öt példányt vásárolnak fejenként, hanem többet... kúszik rendesen a hét számjegy felé az önkéntes írói hozzájárulás. Ráadásul a felhívás nem tartalmazza, HÁNY PÉLDÁNYBAN IS JELENIK MEG A KÖTET. S bizony akadnak olyan posványlelkűek, akik ilyenkor arra gondolnak, lehet, hogy pont annyiban, amennyit előre megrendeltek a szerzők, plusz 16 köteles példány, plusz fejenként egy tiszteletpéldány, plusz egynéhány mutatóba, hátha lesz pár olvasó, aki megveszi? Nesze neked írói karrier!:-)                       
              A történetben az a legszebb, hogy jogilag minden rendben van. Sosem fogjuk megtudni, hogy kultúrmissziónak, vagy ügyes bevételszerzésnek vagyunk-e tanúi... A jámbor, hírnevet óhajtó szerzők, ha pályáznak, önként és dalolva fogadják el a feltételeket, s nyújtogatják készségesen bugyellárisaikat. S, ha ismét visszatérünk a minimum számításhoz, de most már egyénre bontva, a helyzet a következő. 4,5 oldalas novella esetén, 15 ezer forint megjelenési hozzájárulást, és öt példány megvásárlását feltételezve, 34 ezer forintba kerül, hogy valaki megjelenjen egy ismeretlen összetételű és példányszámú, bizonytalan terjesztésű, nevenincs novelláskötetben.
                      Ennyiért a bolondnak is megéri...