2013. június 9., vasárnap

A rettenthetetlen rettegő

                  Morog, dohog, kötözködik, bírál, lesajnál, vádol, elutasít, gyűlölködik, gúnyol, gyalázkodik. Arrogánsan, nagyképűen, időnként brutális bunkósággal, alaptalan fennsőbbséggel, nemlétező értékekkel dicsekedve. Az emberek már régóta kikerülik, kapcsolatban csak az van vele, akinek nagyon muszáj. Mindenki megkönnyebbül, amikor behúzza maga mögött az ajtót, mert környezet szennyező, a szó lelki értelmében. Álarca szerint kemény, igényes, rettenthetetlen ember.
                Pedig az álarc mögött csak a rettegés lapul. Rettegés a múló időtől, attól, hogy az üres gőggel kiosztott pofonok végül az ő arcán csattannak. Rettegés attól, hogy amikor ő, a nagy megmérő mérettetik, könnyűnek találtatik. Rettegés attól, hogy ő, akinek nem számít se Isten se ember egyszer majd nem számít se Istennek, se embernek. Ezért aztán dupla hangerővel morog, dohog, kötözködik, bírál, lesajnál, vádol, elutasít, gyűlölködik, gúnyol, gyalázkodik.
                Addig sincs csend.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése