2013. június 7., péntek

Volt is lesz is...

              Ahányszor ránézek erre a fotóra, annyira boldog leszek. Mert már volt ilyen bűbájos, kicsi kutyánk, és lesz ilyen gyönyörű nagy. A mi "nemfotó" ebünk pont e két stáció között leledzik, s, ha a jövő héten végre megjavítják a fényképezőgépünket, meg is mutatom, de meg ám!:-)
             Repül az idő, Flekk kutyánk kamaszodik. Napról napra ügyesebb, okosabb, s, ha ez egyáltalán lehetséges minden nap úgy érezzük, jobban szeretjük, mint előző nap. Csoda egy élmény figyelni, ahogy fejlődik, amilyen elszántsággal (és mérhetetlen jóindulattal) fúrja előre magát a megismerendő világban. Hihetetlen jó érzés látni, ahogy reggelenként lobogó fülekkel száguldozva köszönti az új napot, vagy, ahogy világát se tudva, szolíd hortyogással fejezi be. Ahányszor gyémántként ragyogó szemeibe nézünk, eszünkbe jut: hogy lehetett nekünk ekkora szerencsénk?! Mert amikor éppen nem a legjobb barátunk az Élet, egyszercsak a karunkon terem egy meleg kutyamancs, vagy térdünkhöz nyomódik egy selymes fejecske, jelezvén, hogy ő itt van ám, de nagyon, számíthatunk rá. Amikor hozzánk került, egy ismerősünk (szintén golden retriever tulajdonos) tömören így vázolta a jövőt: minden csupa szőr lesz, és nagyon boldogok lesznek!
            Így is lett!:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése