Flekk kutyánk reggele

Hrmmm....mmmm...áááhhh...hajnalodik... HAJNALODIK! Az már majdnem reggel! Na nézzük, mi újság a lakásban? Haha, már megint nyitva felejtették a hálószoba ajtót!! Persze alszanak!? Na, csak csendben osonjunk oda, nem, nem a Vezérhez, az eszembe se jutna, de a másik, a Kisgazda, az nem olyan veszélyes. Nézem. Alszik. Nézem. Alszik. Jó közelről nézem, oké, az orromat nem nyomom az övéhez, mert azt utálja, de egy centire tartom. HÁHÁ! Megrebbent a pillája!! Na most kell a fülébe lihegni, ettől tuti kinyitja a szemét! KINYITOTTA!! Rám néz, én nagyon szépen nézek vissza, azzal a pillantásommal, amitől mindekinek engem símogatni támad kedve. -Hát Te? Mit keresel itt? - kérdezi, ráncolja is a homlokát, de érzem, hogy nem haragszik komolyan. Aztán elhangzik a mondat, amit minden reggel hallok: "az Istenért, még hat óra sincs!?

Nincs hát nincs, na és?!

Nézzük egymást. Én most azt a pillantásomat alkalmazom, ami azt sugallja: én egy kicsi kutya vagyok, akinek sétálni kéne már... pisilni kell, és különben is, imádom a kelő nap szagát, ki az a szőrös szívű, aki megfosztana ettől?? Sóhajtozik. JÓ JEL! Tuti nem alszik vissza! Kiül az ágy szélére, a homlokát masszírozza. Most kell úgy tenni, mintha ott se lennék, a lábaihoz kuporodok, nem mozdulok. Ő igen. Felállt. FELÁLLT! PAPUCSOT VESZ! Meg valami lebernyeget, kibotorkál a konyhába. Én visszamászom a kosaramba, van időm úgy harminc perc félszundira. Addig Kisgazda valami barna italt főz, iszik, időnként kis, füstölgő rudat emel a szájához, nincs jó szaga, de ő tudja... Kimegy a fürdőszobába, hallom, zubog a víz, nem értem miért jó ez neki, engem csak párszor fürdetett meg, de álmomban ne jöjjön elő!? Visszajön, leül egy négyszögletes izé elé. ami világít. Ajjaj, vigyázni kell, hajlamos ottfelejteni magát előtte. Prevenciós jelleggel nyüszögök kicsit, jól van, jól van, mondja, várj már egy kicsit! A várni szó jó, ezután mindig következik valami, ami nekem előnyös. Nagyon várok, ezt úgy mutatom ki, hogy elé ülök, és ragyogtatom a szemeimet. Kivillantja a fogait, de én nem ijedek meg, már rég megtanultam, hogy az embereknél ez nem fenyegetés, hanem valami jó, úgy hívják, mosoly. Ebből tuti séta lesz!!

Suhogás, JÓ! Öltözik. Most kell résen lenni, mert hajlamos visszaülni a négyszögletes, világító izé elé, én meg várhatok. Kicsit ugrándozom körülötte. Ne légy folyton láb alatt! - korhol, hát mégis mi alatt legyek, hogy rájöjjön, ha most indulnánk, már az is késő lenne!? CIPŐT VESZ!! Ez már majdnem tökély, de ha a kabát is rajta lesz, akkor nyugszom meg igazán. Hurrá, már a kabátot zippzárazza! Mondja már ki, mondja már ki a varázs szót, ami után már csak a póráz, meg az ajtónyitás van hátra! ÉS IGEN!! Megyünk, mondja, megyünk, és tényleg megyünk, lezúdulok a lépcsőn, kivárom a tetű lassú liftet, nyíljon már ki az a kapu, mi az hogy lassan, meg türelem, legyen türelmes ilyenkor az, akinek két anyja van!?

KINT VAGYUNK! Kintvagyunkkintvagyunkkintvagyunk!!!!! Illatok, zajok, emberek, friss levegő, Dafit is most hozza ki a gazdája, lehet, hogy Matyi is mindjárt felbukkan, jó reggelt, jó reggelt, sziasztooook!:-)