Nocsak! Van a fényképnek harmadik oldala is.

Azután jöttem rá, miután jól kiörvendeztem magam, hogy megvan nekem tündér öreganyó fénymásolaton is, interneten fellelt, eredeti formában is. Ki is raktam a monitoromra, a fénymásolatot meg a klaviatúra mellé, hát látom, nem stimmol valami! Jé, a pártirodai fénymásolatról eltűnt a szép és igaz szavak szerzőjének, Szent Ágostonnak a neve. Oly módon, hogy nincs kétség: lefotosoppolták. Mit követett el szegény szent, hogy nem volt komilfó a pártirodának szánt nyomatot készítő számára? Vagy ütősebb a mondanivaló ha nem egy régesrégen élt szent szájából hangzik? Hát... van benne ráció. Nézzük csak:

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele."

(Úgyhogy ne gyere nekünk azzal mekkora a szegénység, azért akkora, mert nincs a szíved tele szeretettel, mert nem adsz, helyette siránkozol, hogy nincs munkád, nem tudod fizetni a számláidat. Inkább végy példát erről a néniről, aki miután az utolsó almáit is odaadta zokszó nélkül éhenhalt, de közben is tele volt a szíve szeretettel, nahát!?)

"A szeretethez nem kell teli erszény."

(Törődj bele, felénk hiába nyújtogatod a bugyellárisodat, hogy üres, az is marad, ami van azt nem rád szánjuk, neked ott a szeretet, mit akarsz még?! 

Persze lehet, hogy csak az én smirgli lelkem az oka, hogy ilyen csúnyaságokat képzelek bele ebbe az egészbe. Lemaradt egy név, na és?! Végülis ki a *aszom az a Szent Ágoston, ahogy manapság kérdeznék fontosabbnál fontosabb emberek. Az, aki, többek közt, ezt is mondta: "Ha többé nem tisztelik az igazságot, vagy akár csak kicsit is csökken a becse, minden dolog kétségessé lesz."