Miért nem írok blogot mostanság?

Az úgy volt, hogy egy darabig nem írtam, aztán később se. A szünet túl hosszúra nyúlt, és nekem még mindig nem volt kedvem blogot írni. Gondoltam, kéne valami jó kis érv, hogy miért nem. Nézegetem, hogy Chanson bloggerina se nagyon szaggatja az istrángot, no, mondok, akkor megírom, hogy azért nem írok, mert Chanson se ír. NA DE MIÉRT NEM ÍR CHANSON?? Felhívom, megkérdem. Aszongya: vadul kertészkednek, most, hogy itt a tavasz, csak úgy repülnek a napok, meg a palánták, mire a gép elé ülne, leginkább aludni vágyik. És ez az érv olyan unalmas, hogy le se írja a blogjába. Óóóó, mondom, ez jó, hogy azt se írja le, miért nem ír, akkor én nyugodtan leírhatom, hogy azért nem írok, mert ő se ír. Oké, tudom, gyenge érv, meg hol itt az összefüggés, hogy két blogger, két különböző városban, abszolút különböző okból nem ír, de akkor jó ötletnek tűnt.
        Erre írt.
Megint nem volt érvem, miért nem írok blogot, mert az okát magam se tudtam. Mondhatnám persze, hogy cserben hagytak világmegváltó gondolataim, de hát a blogoláshoz ilyenek nem is szükségeltetnek. Bloggerek ezrei vannak el olyan témával évekig, miszerint ma, a tegnapi kelkáposztafőzelék volt az ebéd, csak eszembe jutott, hogy nem szeretem a kelkáposztát. Ráadásul most már kutyánk is van, aki naponta többszáz témát szolgáltat, (amúgy jól van) és mégse. Blognemírásomat pár sorra szakította csak meg május első vasárnapjának eljövetele, amikor muszáj volt leírni, amit leírtam, de az tán nem is blogolás volt, csak valami kényszerű levezetése a fájdalomnak. Jobb mód nem jutott eszembe, mert hát az én koromban eléggé visszatetsző, ha valaki a virtuális világon kívül beszél arról, pontosan úgy hiányzik neki az anyukája, mint egy öt évesnek... Na, szóval ez nem számított blogírásnak.
                       Időközben Chanson újra abbahagyta a blogolást, de már nem merek rá hivatkozni, mert fogja magát, és megint ír, tőle kitelik az ilyesmi. Így marad a kérdés: miért nem írok blogot mostanság?