2014. május 25., vasárnap

Külföldre szakadtak

                                 Hirdeti, hogy ő, ha csak lehet, be sem vallja, hogy magyar, mert juj fúj, a magyarok olyan szégyellnivalók, lopnak, csalnak, hazudnak, és különben is. Itt borzongjunk meg egy kövér pillanatra, hogy milyen balszerencsés is a mi Szégyenlősünk, hogyan nem bírt legalább eggyel találkozni kint élő nemlopóscsalóshazudós, keményen dolgozó honfitársai közül, pedig van elég. Talán csak nem figyelt... vagy nem egy társaságba jártak.
                                 Persze van annak előnye is, hogy eltitkolja, melyik országba pottyantotta a gólya, mert így az országot se róla ítélik meg, hála a Teremtőnek!:-)))
*********************************************************************************
                               Elment, mert becsületes munkájának nem volt becsülete, s a krajcárnak már kuncogni sem volt kedve a zsebében. Elkerült egy hideg, barátságtalan világba, rosszindulatú emberek közé, szinte rabszolgamunkára, de fogcsikorgatva kitartott, nem futott haza, koldult szánalmat, segítséget, csak azt mantrázta, jobb lesz, jobb lesz. Jobb lett. Aztán még jobb. Bár a tündérmese még várat magára, már most nem bánnám, ha róla ítélnék meg az országomat.
*********************************************************************************
                             Ez egy régi-régi történet, öreg barátnőmtől örököltem. Még az 1956-os disszidálások idejéből való. Sokan voltak barátok, szinte csoda, hogy közülük csak egy használta ki a határok pillanatnyi ellenőrizetlenségét, és a káoszt. Egy nagyon butus, ám ellensúlyozásképpen lusta lány. Találgatták is, hogy szegény Esztit vajon hová sodorta az Élet, amikor is egy napon levél érkezett tőle AMERIKÁBÓL. Tartalma nem szolgált egyéb célt, mint azt, hogy az otthon maradottakat egye meg a sárga irigység. Az írás hosszan ecsetelte, mekkora karriert is futott be seperc alatt, s hogy milyen klafa is az élet a WALDORF ASTORIÁBAN! S most szó szerint idézek: "Demokratikus lettem, mert itt szinte mindenki demokratikus. Aki nem, az másra szavaz. Itt a szállodában is klafa, én a levelet a teraszomon írom, miközben hű rabszolgám legyez, és azt mondja jesz Madam!" Határtalan volt a döbbenet, amikor évek múltán kiderült, hogy Eszti tényleg a Waldorfba került. A konyhára, mosogatónak. Egy szívélyes magyar család szerezte az állást. A munka, napláne a mosogatás azonban nem szerepelt Eszti tervei között hosszútávon. Otthagyta. Egy darabig lejmolgatta a családot, meg a család ismerőseit, aztán, amikor mindenhol kitelt a becsület, eltűnt a balfenéken. Csak remélni tudom, ő se nagyon árulta el, hogy magyar...:-))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése