Dolog van, el kell mennem az Attila út elejére. Lakásunktól számítva ez emberes séta, egy golden retriever számára is, szóval viszem a kutyát, had szemlélődjön, szimatoljon idegen részeken. Megérkezünk, egy perc alatt végzünk, fordulhatunk is vissza. A 18-as villamos tabáni megállója mögött üde zöld füves sáv, középen egy nagy fával, Flekk kutyánk úgy dönt, ideje pihenőt tartani, aláheveredik. Hirtelen ötlettől vezérelve én is leülök mellé, hátamat a fatörzsnek támasztva, Istenem, többszáz éve lakom Budapesten, de még egyszer sem hevertem el a város közepén. Nagyon jó! Szemben a Vár, a Dózsa tér, kirándulóbuszok jönnek, majd fordulnak rá a hídra vezető útra. Pilledt turisták bámulnak ránk az ablakok mögül, mi meg visszabámulunk, beeee... Előkerül a vizes palack, épp Flekket itatom a tenyeremből, amikor megszólítanak:
- Magáé a kutya?
Felnézek. Szigorú pillantású, idős hölgy takarja el a napunkat. Mondom, igen, az enyém. Beletúr a szatyrába, hosszan kotorászik, majd a kezembe nyom 200 forintot.
- Csak azért adok, mert kutyája van. De nehogy italra költse!! A kutyusnak vegyen valami ennivalót, érti?
A választ meg sem várva, sarkon fordul. Zsibbadtan bámulok utána, majd öltözékemre. Oké, nem a nemlétező Dior komplém van rajtam, nadrág, blúz, lapos sarkú cipő, de mind tiszta, reggel fürödtem, fogat mostam fésülködtem... Mindegy, a hölgy szemében aki fényes nappal egy fa alatt ül a villamosmegálló mögött, az nem lehet más, mint hajléktalan.
- Kaptunk 200 forintot! - mondom Flekk kutyának, aki boldogan csóválja a farkát, mintha csak sejtené, hogy ebből egy gombóc fagyi kerül majd a kutyapocakba. A turistabuszok csak jönnek, jönnek, gyalogos turisták nem járnak erre? Euro-t is elfogadunk... Kucorgunk egy darabig, de a biznisz nem indul be, Flekk viszont igen, hát hazamegyünk a könnyen keresett 200 forintunkkal.
Ki a kicsit nem becsüli...:-))
Felnézek. Szigorú pillantású, idős hölgy takarja el a napunkat. Mondom, igen, az enyém. Beletúr a szatyrába, hosszan kotorászik, majd a kezembe nyom 200 forintot.
- Csak azért adok, mert kutyája van. De nehogy italra költse!! A kutyusnak vegyen valami ennivalót, érti?
A választ meg sem várva, sarkon fordul. Zsibbadtan bámulok utána, majd öltözékemre. Oké, nem a nemlétező Dior komplém van rajtam, nadrág, blúz, lapos sarkú cipő, de mind tiszta, reggel fürödtem, fogat mostam fésülködtem... Mindegy, a hölgy szemében aki fényes nappal egy fa alatt ül a villamosmegálló mögött, az nem lehet más, mint hajléktalan.
- Kaptunk 200 forintot! - mondom Flekk kutyának, aki boldogan csóválja a farkát, mintha csak sejtené, hogy ebből egy gombóc fagyi kerül majd a kutyapocakba. A turistabuszok csak jönnek, jönnek, gyalogos turisták nem járnak erre? Euro-t is elfogadunk... Kucorgunk egy darabig, de a biznisz nem indul be, Flekk viszont igen, hát hazamegyünk a könnyen keresett 200 forintunkkal.
Ki a kicsit nem becsüli...:-))
aranyos, kedves, mosolyogtató :)
VálaszTörlés