- Azok az emberek elszántak voltak, bátrak, hittek az Ügyben. Mai szemmel nézve, hatalmas kockázatot vállaltak, mégse torpantak meg. Akkor és ott szent közösséget alkottunk, s ÉN lehetővé tettem, hogy ők eljuthassanak oda, ahová menniük kellett. Igen. Szent volt a mi közösségünk, ezt minden szerénytelenség nélkül állíthatom! -
Valóban ő tette lehetővé, hogy azok az - Ügy iránt mélyen elkötelezett - emberek eljuthassanak oda, ahová menni akartak. A portás aznapra lebetegedett, így őt, a segédfűtőt ültették be a fülkébe. Azok az emberek elszántak voltak, ő meg úgy gondolta, ha ennyire biztosak a dolgukban, hát menjenek be. És kinyitotta az ajtót. Őt, a botcsinálta portást nem kérhették számon, legfeljebb azt, aki a fülkébe ültette. Később derült ki, hogy az Ügy fontos és jó volt, azok az emberek híresek lettek, szóval a dolog nem sült el rosszul. Ahogy teltek az évek, egyre fontosabbnak látta önnön szerepét.
Hiszen ha akkor nem nyitja ki az ajtót...
Egyre több "irodalmi szerkesztő asszisztensének az asszisztenséről" tudom meg, milyen volt főszerkesztőként nagy projektek megvalósításában részt venni és mellesleg vinni az ellenállás zászlaját. A legnagyobb adomány a felejtés, mondá valamelyik uralkodó. Styx Jankó másképp gondolta, mint néhai király.
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=gE4AXecOkls
Styx Jankó, mi?:-))) Ismerek pár volt királyt Beóciából!:-) Akik hajdanán a nagy alkotók körül végeztek segédmunkát. Kávét hoztak, üzeneteket adtak át, jegyzeteket sokszorosítottak, apróbb ügyeket intéztek, eseményeket készítettek elő, stb, stb... Az az érdekes, hogy ha ezt a háttérmunkát jól végezték, simán büszkék is lehetnének rá. Nekik azonban ez kevés. S minél jobban távolodik időben a dicső múlt, annál fontosabbnak hirdetik hajdani szerepüket. Volt egy festőművész ismerősöm, nagy név, sajnos ma már nem él. Egyik emlék kiállításán hallom ám, hogy valaki nagy hangon arról beszél, micsoda idők voltak, amikor még EGYÜTT ALKOTTAK a festőművésszel. Megismertem. Tán rosszul tettem, nem erősítettem meg: igen, tanúsíthatom, együtt dolgoztatok, míg Laci bácsi festett, Te vásznakat szereztél be, s a képeit vitted a keretezőhöz... Nekem lett volna kínos. És ez hiba volt. Hiszen erre számítanak a "beóciai exkirályok", hogy nem fognak szólni azok, akik tudják az igazat, mert megukat szégyellik helyette. Annyit azért megtettem, hogy jó előre álltam hallgatói sorában, és nagy érdeklődéssel hallgattam. Amikor megismert a mondat közepén hagyta abba a beszédet. Gonosz élvezet volt nézni, hogy izzadva, vörösen, hogyan hordja el az irháját...
Törlés