2013. március 3., vasárnap

Egy szakítás 12 stációja /Nem kötelező formáció, de gyakran előfordul

1. Elhagyott. Kitépték a szívemet.
2. Mi lesz velem nélküle? Úristen, hogy hiányzik!
3. Csak köszönhetem az együtt töltött időt. Mennyi mindent kaptam tőle! Félember lettem.
/Itt még az Elhagyott bőszen reménykedik, hogy sirámai valahogy eljutnak a másikhoz, aki ettől meghatódik, és talán, talán.../
4. Soha nem lesz olyan társam, mint ő. Nem lehet, mert nincs hozzá hasonló! De nem is kell! Magányra ítélem magam, melyet csak a vele kapcsolatos, édes emlékek felidézései enyhítenek pár másodpercre, hogy aztán még keserűbb legyen az eszmélés.
/Itt szintén a reménykedés stádiumában leledzik Elhagyott. Hát csak meglágyul az az elbitangolt kőszív a remetei esküre.../
5. Csak megköszönni tudom, újra és újra, hogy legalább életem egy szakaszát vele tölthettem! Ajándék volt ez a sorstól.
/Az ismétlés oka: Elhagyó még mindig nem tért vissza. Megy az idő.../
6. Szó nem lehet arról, hogy bárki közel férkőzhessen a szívemhez. Akkor sem,  ha az Élet az utamba sodorna lehetőségeket...
/Hoppácska, ímhol az első figyelmeztetés! Ne sokáig hezitálj Sors Ajándéka, mert élnek a földön más, olyan neműek is, mint te.../
7. Én teljes szívvel adtam neki az időmet, amit vele töltöttem...
/Az Elhagyó még mindig nem jelentkezik. Kitépett Szíven enyhe bosszúság lesz úrrá. A rá fordított időért már többször hálálkodott. Na de mi van az ő drága idejével kéremszépen?! Nehogymá' túl magas legyen az Elhagyó piedesztálja!?/
8. Csak az vezérelt, hogy értékessé tudjam tenni az életét.
/Ha kicsit nem vigyázunk Elhagyott seperc alatt eljuthat odáig, hogy késsel villával is ő tanította meg enni Elhagyót...Egyben újabb figyelmeztetés Elhagyónak, héééé, hát hol találnál még egy olyat, mint én!?/
9. Tudomásul kell vennem, hogy az Élet nem áll meg...
/Utolsó figyelmeztetés Elhagyónak: én még mindig adnék egy esélyt neked, de igyekezz, mert túlságosan is megy az idő, lehet más érdeklődő is.../
10. Még olyan dolgokat is megtettem volna érte, amelyek tőlem idegenek!
/Szóval Elhagyó tulajdonképpen egy szipolylidérc volt../
11. Így legalább enyémek maradnak életem azon részei, amelyeket beáldoztam volna érte.
/Elhagyó egy akarnok szörnyeteg volt./
12.  Azért persze azt kívánom, találja meg a boldogságot, még akkor is, ha azt nélkülem keresi tovább!
/Na, ebből egy szó sem igaz. Elhagyott mostanra már meggyőzte magát, hogy az, aki őt elhagyja, szerencsétlenül fog tévelyegni ostoba, önző kis élete útvesztőiben, mert az emberi értékeket hírből sem ismeri, de úgy is kell az ilyennek!?/

13. Rossz hírem van, ez a stáció elmarad. Ennek ugyanis arról kéne szólnia, hogy Elhagyott mely hibái vezethettek a szomorú véghez. Az önvizsgálat gondolata fel sem merül. De hát ki hallott már olyan Elhagyottról, aki bevallja, az ő viselkedése is, netán csakis az övé vezetett odáig, hogy Elhagyó egy föld-levegő rakéta sebességével lőtt ki mellőle? Hová lenne akkor a dráma, s annak lehetősége, hogy sebzett szívét körbekínálgassa a leendő Elhagyó-jelöltek között?:-))

5 megjegyzés:

  1. Hmm... Lehet, hogy én vagyok az "üdítő kivétel"?
    Én bevallo(tta)m, hogy én vagyok a bűnös - ám dráma nem lett belőle, nem nyalogatjuk egymás mondva csinált sebeit...
    Ja, mindez a 13. stációhoz.
    (első olvasatra meg sem értettem a bejegyzést)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem nem csak te... Az ember, ha nem is rögtön, de kis idő után látja, mennyi dologban hibázott és hibázik...
    Még valami. Z. szoktam mondani, amit nem ismer be magának, akiről írtál: mindenkinél lehet jobb. Ezt nem szabad elfelejteni...

    VálaszTörlés
  3. Chanson: Itt nem az emberi minőségükről van szó, azoknak, akikre ráillik ez a séma. Ahogy a halálhoz vezető út 7 fázisa sem érinti a rajta járók kvalitásait. Természetesen ott is vannak kivételek (bár azt hiszem kevesebben) és a elhagyatás lélektanában is. Én is láttam már pár példát eltérő viselkedésre és jó párat a fent leírtra. Nekem azért tetszett pont, mert világ életemben azt hangoztattam, nem csak az egyik fél hibája egy kapcsolat kudarca. Ennek ellenére láttam olyat is, hogy az elhagyott mindenért magát okolta (és ebbe az állapotba bele is ragadt), meg olyat is, hogy mindenért a másikat. Az arany középút megtalálása ilyenkor is nagyon fontos. Első sorban a magunk számára.

    VálaszTörlés
  4. Összválasz, ha nem haragszatok!:-) Fent ismertetett képlettel találkoztam tán a legtöbbször a környezetemben lezajlott szakítások során. Kicsit egyszerűsítve: az Elhagyott mindig úgy érzi, ő van a pozitív, támogatandó oldalon, hiszen őt hagyták el. És, ha belegondoltok, amikor Mancikát otthagyja a párja, Béla (bármilyen minőségben), a környezet első reakciója: szegény Mancika, otthagyták! Nem pedig az, szegény Béla, mit szenvedhetett ez össze Mancika oldalán, ha úgy érezte, ez az egyetlen megoldás. Pedig sok esetben az Elhagyónak járna a részvét, aki nem csak egy rossz kapcsolatban élt, hanem még vállalnia is kellett a "gaz áruló, cserbenhagyó" szerepét. Mondom: sok esetben. Nyilván nem mindegyikben.

    Nem tudom a stációkon át sikerült-e érzékeltetnem, amit a legfontosabbnak tartok: ha az első sokk után, bármelyik Elhagyottnak nem az a második gondolata, hol, és mit hibázott el Ő, hanem végiggyalogolja a postban ismertetett stációkat, akkor veszett fejsze nyele. Mert aki elszánja magát arra, hogy kilép egy kapcsolatból, azt ritkán állítja meg rimánkodás, körbenyaldosás, taktikázás, szemrehányás, mártírkodás. Nem kellemes senkinek tudomásul venni, hogy őt azért hagyták el MERT VELE NEM VOLT MÁR JÓ, de voltaképpen ez a lényeg. S az is biztos, hogy Elhagyott vastagon benne van az ő elhagyatásában. Nem mindenért hibás, de nem is ártatlan. Aki mindezek ellenére csak úgy képes kezelni a helyzetet, hogy "jaj, de hát én úgy szerettem, ahogy a csövön kifért, hát mit tehettem volna még??", az élete végéig sem lesz képes megérteni a történteket Sem tanulni belőle.

    Én ezeket a szakításokat egyébként "szükségemvanrád" szakításoknak is hívom. Sosem értettem, hogy miből gondolja egy pár egyik (vagy másik)fele, hogy, ha kimondja ezt a mondatot, a másiknak ettől el kell ájulnia, mert hát ennél többet ugye nem lehet mondani... A hűtőszekrényre is szükség van, a mosógépre is... Mint ahogy kapcsolatban élni sem csupán azt jelenti, felvállalak, adom magam, oszt jónapot! És a "szeretlek" is csupán egy üres szó, ha nincs mellette a "figyelek rád, törődöm veled, tisztelem a szellemiségedet, tudni akarom, mit tehetnék még érted, neked miben van szükséged rám..." No de ez már egy másik téma!:-)

    VálaszTörlés