Eblelkecske

Miután világgá kürtöltem Flekk és a vödör örök szövetségét, hihetetlen dolog történt. Flekk szakított a vödörrel!!! A konyhában lévő, letakart krumpliskosár kedvéért. Eleinte csak a küszöbről szemeztek egymással. Később közelebbről. Aztán hirtelen átszakadt az érzelmek gátja, és Flekk úgy döntött, a kosár mellett szunyókálni az igazi, a többi csak kaland. A kosár sem vonakodott, így aztán...:

Bizonyos idő után - egy kapcsolatnak el kell mélyülnie ugyebár - elérkezett az idő a kiteljesedéshez:, szív a szívhez, test a testhez...

Hamarosan kiderült, hogy bár Flekk egy kicsi kutya, a kosár még kisebb. A hősszerelmes nagyon igyekezett, de valamilye mindig lelógott. Ment a fészkelődés ezerrel, ám egy idő után kiderült az igazság. Nem voltak egy súlycsoportban... Ráadásul az alant lapuló krumplikat és hagymákat, a fokhagymákról nem is beszélve, nem arra képezték ki, hogy piha-puha matraccá alakuljanak egy kölyökpocak alatt. Hiába, lakva ismerjük meg egymást... Flekk helyezkedett, forgolódott, morgolódott egy darabig, aztán belátta tévedését. Szomorúan üldögélt egy ideig a nappali közepén, majd hirtelen felismerés fénye gyúlt azokban a ragyogó szemeiben! Elárasztották az édes emlékek, amikor éteri harmóniában éltek, ő, meg a vödör. Mi lenne, ha...? Próba szerencse, és tényleg! A vödör nagyvonalúan megbocsátott és visszaállt a régi rend!

Hiába, járt utat a járatlanért el ne hagyd!:-)