Különleges találkozás

                   Ma Flekk, esti sétáját abszolválva, egy különleges teremtménnyel találkozott. Messziről egy egészen kicsi, fehér kutyának látszott. A döbbenetes az volt, hogy közeledve se nagyon nőtt. Meg aztán fucsa volt az alakja. Olyan hosszúkás, valószínütlenül karcsú... Az állat nyakába akasztott kicsike csengő is különös volt, mint, ahogy a mozgása is, puhaléptű, enyhén kígyózó. Flekk azonban ment minden előítélettől. Így, amikor a teremtmény egészen közel élt, vad farokcsóválás közepette a földhöz lapult, és játékos vakkantásokat hallatott, afféle "nyugi haver, tőlem nem kell tartanod, hozzuk ki a szituból, amit csak lehet!"
                  A teremtmény sem idegenkedett tőle. Közeledett, majd két lábra állt, parányi mancsocskáival hívogatóan integetve, amennyire a testére erősített, finom bőrhám, és nyájasan mosolygó gazdája engedte.  Összedugták az orrukat. Flekk pedig úgy döntött, hogy bár a teremtmény NEM kutya, NEM macska, NEM galamb, és NEM is Malacka a kedvenc plüssállata (egyenlőre ennyi van meg a Nagy Állatlexikonból...), azért jó fej és kész. Így aztán a kicsi, karcsú, elegáns teremtmény kapott egy igazi Flekk-féle puszit (álltól homlokig), amit némi habozás után az finom homlokduccantással viszonzott. Némi ugrándozás után búcsút intettek egymásnak. Ki-ki engedelmesen követte gazdáját, bár gyakran hátrafordultak.

Hát így ismerkedett meg Flekk egy hófehér, szelíd vadászgörénnyel.