Amikor engem még csiszoltak...

... ők már fényesek voltak. Ez kérem tény. Pontosan tudják, mikor kell felreppenni arról az átkozott korlátról. Megkopogtatom az ablakot, még csak össze se rezzennek. Megzörgetem az erkély francia ablakának üvegét, a reakció gyors, kaján hátrapillantás, majd további nyugodt ücsörgés. Kinyitom a franciaablakot, újabb hátrapillantás, de semmi több. A hátukról csak úgy sugárzik az üzenet: Te szerencsétlen, hát nem fogod fel, tisztában vagyunk vele. hogy ha fenéken akarsz billenteni minket, ki kell jönnöd az erkélyre, muhaha!!
Kimegyek. Felreppennek a szomszéd tetőre, burukkolnak, fixíroznak, esküszöm, rajtam röhögnek. Na, most ott vacog az a félkegyelmű, burukkhihihi, brukkhahaha, meddig bírja? Tegnap húsz másodperc volt a rekordja... srácok, készülődjetek, még tíz másodperc, aztán irány az erkélykorlát!

Hát igen. Amikor engem még csiszoltak...