Hát azt ugye nem mondhatnám...

... hogy ez nem állatos blog, már csak az elnevezése miatt se, de igyekszem nem kutyásbloggá alakulni. Ám egy 1 napos kutyatulajtól talán még elnézhető, hogy mosolyalbumot mutogat, nemdebár?

Naszóval az első éjszaka meglepően nyugodtan telt. Ő a nappaliban, mi a hálószobában, csukott ajtó mögött, ahogy Perenne tanácsolta . Gondoltam, ha nagy patáliát csap, mármint a kutya, úgyis meghallom. Ebből kifolyólag alig aludtam, mert hátha nem hallom meg... Hajnali öt órától aztán egy szemernyit se. Amikor már nagyon zavart a csend /:-))/ felkeltem. Az állat szemrehányó tekintettel hasalt a vizestálja mellett. Ami mellett ugye nem volt ott az ételes. Egész éjjel nem evett, ezt tenni egy védtelen kicsi kutyával?!

Először hosszan értekeztem a "Mire való a kutyapelenka, amire olyan jót lehet pisilni a szőnyeg helyett" tárgykörben, de nem osztotta a nézeteimet. Ő különben is a "Hogyan adjunk enni gyorsan és sokat A Szegény Kis Kutyának" témát forszírozta. Illendő vonakodás után /nem ugrunk azonnal, ha kutyánk akar valamit.../ felszolgáltam a reggelit. Letettem elé. Megfordultam a fényképezőgépemért. Bekapcsoltam. Ez úgy tizenöt másodperc lehetett. Mire kattintottam, a tálban az alant látható 0 mennyiség maradt :

Életem Értelme később csatlakozott hozzánk, és mint falkavezér játékot vezényelt. Flekk nagyon igyekezett, de közte és a játékhenger között volt némi fáziskésés...

Ezt követően a prémgolyó formájú, kutyaféleségnek látszó tárgy aludt a helyén...

Aludt két fotel között...

...majd megint a helyén, aztán bárhol, ahol úgy gondolta.

Most alszik...