2012. december 7., péntek

Oly korban éltem én...

Talán tíz éve, ismerősöknél filmet néztünk. Az izgalmas történet a mobiltelefon előtti időben játszódott. Így esett, hogy amikor a Nagy Nyomozót értesíteni akarták valami fontosról, jeleztek neki a csipogóján, ő meg keresett egy nyilvános telefont, és felhívta az őt keresőket. Ismerőseink kiskamasz fia tágra nyílt szemekkel figyelt, majd értetlenül megkérdezte:
- De hát miért nem hívják mobilon?!
Elmagyaráztuk, hogy amikor Részeg Szamár és Élete Értelme, továbbá Anyu meg Apu, a Nagy Nyomozóról nem is beszélve még jóval ifjabbak voltak, bizony nem volt mobil telefon. Kiskamasz elképedve ingatta a fejét, látszott rajta, el sem tudja képzelni, milyen élet is lehetett az...

Tegnap a bolt pénztáránál előttem cseverészett két 14-15 év körüli leányka. Egyikük csillogó szemekkel ecsetelte, hogy látott egy régi filmet, ahol csak úgy lehetett mobilozni, ha az ember először kihúzta az antennáját, a készülékek BAZI nagyok voltak, és még csak FÉNYKÉPEZNI sem lehetett velük, a többi okostelefon funkcióról már nem is szólva. A másik lányka borzongva rázta a fejét, mint, aki nem is akarja elhinni, hogy ilyen ősidőkben is lehetett élni. Közbeszóltam, és elmondtam, bizony-bizony voltak ilyen idők, sőt olyanok is, amikor még egyáltalán nem volt mobil, sőt, vezetékes telefon is alig.

Én például az ő korukban azt sem tudtam, hogy valaha lesz internet. A távolságot kézzel írt, postán küldött levelekkel hidaltuk át, sürgős esetben távirattal. A két lány úgy nézett rám, mint ahogy én néznék, ha a pénztárnál elém tolakodna a neandervölgyi ősember. Végül a bátrabb megkérdezte:
- És... nagyon... nagyon nehéz volt?
- Á nem! - legyintettem könnyedén, - Ki lehetett bírni! Bár... igaz, ami igaz, a tyranossaurusokkal sok bajunk volt!

7 megjegyzés:

  1. neandervölgyi esőembert olvastam... pedig nem is vagyok filmfüggő, sőt! :D

    VálaszTörlés
  2. Hogy az ember mennyire magáévá teszi a kor változásait: néha én is elagyalgatok azon, hogy mondjuk levélben megírtad valakinek, aki épp egy másik településről utazott hozzás, hogy mondjuk "akkor 2 hét múlva szerdán a pályaudvaron várlak". És se mobil, se internet, se 2 perccel előtte rátelefonálás, hogy "ugye jössz", egyszerűen csak kimentél elé és OTT VOLT. Ha nem volt ott, akkor az csak azért lehetett, mert hirtelen valami előre nem várt (általában szomorú) esemény történt.

    Csúnya továbbfilozofálás: megbízhatóbb kor volt, az ember mintegy rá volt kényszerítve, hogy betartsa a másiknak tett ígéreteit. Nem lehetett mondent csak úgy hipp-hopp lemondani, hogy "bocs de mégse, mert...".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony Zolikám, az emailek, sms-ek nem mindig kedveznek a kapcsolatoknak.

      Törlés
  3. Ifjabb olvasók kedvéért: a VEZETÉKES telefonvonalhoz szépen be kellett adni az igénylést, aztán kivárni azt a laza 10-15 évet, mire meg is kaptad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jobb esetben két napig állni a sorban, telefon kötvényt jegyeztetni és hurrrrráááá rá két évre kb. meg is kaptad a telefont:) uhhh, milyen nagy szó volt, mikor bekötötték:)

      Törlés
    2. Az ember úgy érezte, most már kapcsolatban áll a világgal!:-)

      Törlés