2012. december 21., péntek

Ez is csak olyan nap...

... mint a többi! - mondta egy barátomnak valaki, Szenteste napjáról, s feltehetőleg az azt követő karácsonyi napokról.

Igaz.

Úgy messziről és hunyorítva, mert a keresztényeknek a legnagyobb ünnepnapok ezek, amikor a remény, köldökzsínórként tapad a Megváltóhoz, aki ugye megszületett. S mikor lenne nagyobb szükség egy Megváltóra, ha nem ezekben a keserves időkben?

 Mindenki megváltásra vár. Kereszténységtől függetlenül. Ki a nyomorból, ki a kilátástalanságból, ki a fenyegetettségből, ki a szeretetlenségből, ki a bizonytalanságból, ki a betegségből, ki a magányból, ki a hazug álomvilágból, ki a gyávaságból, ki a bukástól való félelemből, ki a házatlanságtól, ki a hazátlanságtól... Mondhatni, a Megváltóra nagy igény van mostanában. Jön-e? Vagy tán már el is ment? Esetleg még itt van? S, ha igen, mire vár???

Néha úgy gondolom, arra, hogy az Ember végre tudomásul vegye, Isten a saját képmására teremtette őt. Hogy érte ennél többet nem tehet. Hogy az egyetlen gátja az emberi nagyszerűségnek és tökéletességnek a hitetlenség, ááááá, ugyan, méghogy én, méghogy ő, legenda ez, mese, semmi több! Panaszol az ártatlanság, hiszen én jó voltam, rendes, tisztességes, önhibámon kívül kerültem egy élhetetlen életbe (és tényleg) hát most aztán jöjjön valaki, aki elintézi, hogy én boldog legyek! Ha nem jön, kész a meggyőződés, az Élet már csak ilyen, mindig is ilyen volt, monoton, nehéz, igazságtalan napok sora, néha-néha pár perc örömmel spékelve, de az egész összességében nem egy nagy durranás... Nagy szerencse ez azok számára, akik csak elvesznek, rossz gazdái a rájuk bízott lelkeknek, mert nem kell szembesülniük (még) az igaz tudatra ébredt, önmagukat megváltani kész isteni képmásokkal. Mit is mondhatnék? Legyen kinek-kinek hite szerint. Aztán azt, hogy ki, miben hitt jól, majd eldönti az idő.

Addig is, így a Szenteste előtt két nappal, mégiscsak mindenki figyelmébe ajánlanám a kiábrándultságról tanúskodó, mégis megszívlelendő mondatot, ez is olyan nap lesz, mint a többi. Felesleges jobbnak tűnni, mint amilyenek valójában vagyunk, csak mert jajj, jujj, Karácsony van.  A pár napig tartó együttérzés és adakozási kedv - ha nem követi hasonló magatartás az ünneptelen napokon - pont olyan, mint a búcsúcédula, ami a középkor kedvelt, és igen kényelmes bűnbocsánati módszere volt.  Ám az ünnepek elmúltával nekiállni dolgozni azon, hogy VALÓBAN olyanok legyünk, mint amilyeneknek a karácsonyi csillag fényében mutatni szerettük volna magunkat, na az már nemes feladat! Van rá egy egész év - jövő karácsonyig.

Remélem nem tűnik perverziónak, ha mindezek után BOLDOG KARÁCSONYT kívánok! Azoknak, akiknek igényük van rá.:-)



9 megjegyzés:

  1. Szerényen és halkan csak annyit jegyzek meg hogy ennél igazabbat nem is írhattál volna!

    Nekem nem tűnik annak. Neked is Boldog Karácsonyt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Ozser! Neked is boldog ünnepet kívánok. Aztán majd el is lehetne kezdeni a Megváltók Társaságának alapítását!:-)

      Törlés
    2. :) elég nagy fába vágnánk a fejszénket! De kitudja, semmi nem lehetetlen. Legfeljebb hamar csorbul a balta éle!:)

      Törlés
  2. Nekem van rá igényem. Nekem lehet rá igényem?:))

    Boldog Karácsonyt Neked és a Szeretteidnek:)

    VálaszTörlés
  3. Boldog karácsonyt! :)
    A fára meg vigyázzatok, mert van egy törperombolótok... ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Raven, a fánk egy olyan asztalkán áll, amit még felugorva sem tud elérni. Okulva Chansonék törperombolójának minapi tetteiből. Gondolom, nem marad ki a blogjából... Neked is boldog karácsonyt!

      Törlés
  4. Mindig megírod a tutit, és minden szavad igaz.
    Nagyon boldog, sok kutyázós, békés napot kívánok nektek sok szerettel, nem csak karácsonyra! (Az is olyan nap, mint a többi.)
    marlen

    VálaszTörlés
  5. Marlen, köszönöm, és sok ünnepet kívánok, nem csak ünnepnapokon!:-)

    VálaszTörlés